A Vasas Akadémia férfi szakosztálya a felnőtt gárda három stabil emberét, Andrássy Gézát, Fekete Viktort és Pleesz Gergőt búcsúztatta múlt heti évzáróján. A komoly átalakulás előtt álló együttestől távozók mind sajátos esetek, ám az közös bennük, hogy a Pasaréten eltöltött hosszú éveket játékoskarrierjük legszebbjei között tartják majd számon.
A trió legfiatalabb tagja, a még mindig csak 21 esztendős Pleesz Gergő mögött áll a legtöbb vasasos szezon, szám szerint tizenhárom, hiszen az akadémia egyik bázis iskolájának számító Szabó Lőrinc Kéttannyelvű Általános Iskolában kezdett el kosarazni. Innen pedig már másodikos korában egyenes út vezetett a „hivatalos” pasaréti edzésekre, az U11-es csapatnak fiatalabbként lett tagja. A legnagyobb motiváció mindig is bátyja, Pleesz Ádám volt a számára, aki egyetlen évvel idősebb csak nála, így gyakran játszhattak együtt. A korosztályos csapatokban éppúgy, mint az utóbbi három évben a felnőttek között.
„Fantasztikus utánpótláséveket töltöttem a Vasas Akadémián, egy kifejezetten jó korosztály tagja lehettem, s bizony Ádámot kell kiemelnem, olyan személyként, aki a legtöbbet segített nekem – tekintett vissza Pleesz Gergő az elmúlt tizenhárom évre. – Az egyik legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor a 2004-esekkel U12-es országos bajnokságot nyertünk Székesfehérváron, a Sopront legyőzve. Nagyon szerettem azt a csapatot, tesómon kívül tagja volt még Cseh Boti és Bérces Dani is, akikkel a felnőttben ismét együtt kosarazhattunk. Később folytattuk a sikerszériát, U14-ben és U16-ban is aranyérmesek lettünk. Azt hiszem, a serdülő cím megnyerésekor éreztem úgy, hogy a kosárlabdából több lehet, mint egyszerű hobbi. Inspiráló volt, hogy a korosztályos válogatottak bő- vagy szűk keretébe is gyakran behívtak, a legszebb emlék azonban a Covidot követő Challenger-sorozat szófiai csoportjának megnyerése volt. Annak az U16-os fiúválogatottnak Major Bulcsúval voltunk tagjai és csak azt sajnáltuk, hogy az Eb helyett rendezték meg. Nagyon jó gárda voltunk, és nagyon jól játszottunk.”
A juniorok és a felnőttek között korosztályváltás azonban már nem sikerült ilyen jól Pleesz Gergő számára, s bár a védekezésben még mindig lehetett rá számítani, betörései nem voltak olyan hatékonyak, mint korábban. Szerinte nem rendelkezett kellő önbizalommal ahhoz, hogy kihozza magából a maximumot. Ennek ellenére úgy érzi, hogy sikeresen felvette a felnőttek ritmusát, s idei, harmadik szezonja során már felszabadultan játszott. Mentálisan különösen sokat fejlődött az elmúlt évek során, a tavalyi bronzérem pedig örök emlékként marad meg benne. Az idei nyár számára a nagy változások időszaka lesz, hiszen egyetemi tanulmányaiban is komoly változásra szánta rá magát, miközben a kosárlabda terén is új csapatot keres magának. Úgy gondolja, éppen most jött el az ideje ezeknek a nagy döntéseknek, ezért optimistán várja az új kihívásokat.
Eddigi csapatkapitányunk, és rangidős játékosunk, Fekete Viktor is a szezon közepe táján kezdte érezni, hogy környezetváltozásra van szüksége, így bajnokság végi tervei a legjobbkor találkoztak a szakosztály vezetésének fiatalításra vonatkozó elképzeléseivel. Pedig két részletben nem kevesebb, mint 12 szezont töltött Pasaréten, ahová 2007-ben, tizenkét évesen érkezett és ahol gyakorlatilag igazi kosárlabdázóvá nevelkedett. Fiatal felnőttként Zalaegerszegen kóstolt bele az NBI A csoportjának légkörébe, majd Debrecenben, Jászberényben és Óbudán kosárlabdázott. 2022-ben vezéregyéniségként tért vissza a Vasas Akadémiára:
„Fantasztikus éveket töltöttem Pasaréten utánpótláskorú játékosként, de amikor négy éve, újra átléptem a küszöbön, azonnal a gyilkos edzőtáborok jutottak az eszembe. Kegyetlenek voltak, de a fantasztikus közösség és jó hangulat miatt mi mégis boldogan csináltuk. Ahogy felnőtt fejjel is örömmel vágtam bele ezekbe az alapozásokba, s ezeknek is köszönhető, hogy az elmúlt négy év során is tovább fejlődtem. A mi generációnk is igen erős volt, U16-ban ob-t nyertünk, de a többi évben is ott voltunk a végelszámolásnál. A korosztályos válogatottaknál viszont csak a bő keretig jutottam, az utolsó pillanatban mindig kikerültem az utazók közül. Alacsony, vékony dongájú fiú voltam, de az Armaghani Saeed, Mauer Csaba, Sárosi Bulcsú edző-trió keze alatt megtanultam hogyan kell keménynek, kitartónak és megtörhetetlennek lenni. A biztos távoli kosaraimon kívül végül ez a mentalitás lett az erősségem.”
Viktor sikeresen mutatkozott be az élvonalban 20 évesen, ám második zalaegerszegi szezonja során egy térdsérülés megállította. Debrecenbe kerülve ismét a térdével volt probléma, legfontosabb éveiből így három a gyógyulással és a visszatéréssel tölt el. Ennek ellenére nincs benne keserűség, úgy gondolja, a nehézségek játékosként és emberként egyaránt tovább formálták, erősítették, kitartóbbá tették. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy 31 esztendősen is új kihívást keres, s talán még Pasaréten is viszontlátjuk egyszer.
Andrássy Géza viszont örökre leteszi a kosárlabdát, bár saját bevallása szerint fizikálisan még bírná a terhelést. A 2015 óta 11 szezont vasasos színekben töltő center ugyanis már tavaly úgy írta alá a szerződését, hogy ez lesz az utolsó aktív idénye. Egyre nehezebben egyeztette össze a kosárlabdát munkájával, idén tavasszal pedig egy kislány büszke édesapja lett, akivel szeretne minél több időt tölteni. Különösen a hétvégéken, amikor eddig általában a meccsekkel volt elfoglalva. Mostantól ugyanis a család élvez minden elsőbbséget:
„Szerettem volna szép szezonnal búcsúzni a játékoskarrieremtől, sajnálom, hogy az idei év rosszabb lett a vártnál. Az alsóházi rájátszást viszont hibátlan teljesítménnyel zártuk, amivel mindenkinek bebizonyítottuk, a felsőben lett volna a helyünk. Ennek azért nagyon örültem, jobb érzés így befejezni. Csodálatos tizenegy évet töltöttem Pasaréten, voltunk bajnokok, kupagyőztesek, bronzérmesek. Úgy érzem, részese voltam a Vasas Akadémia aranykorának, s most éppen itt az ideje annak, hogy a fiatalok átvegyék tőlünk a stafétabotot és új korszakot kezdjenek. Kivételesen jó társaságban, jó hangulatban kosárlabdázhattam, ráadásul mindig biztos háttér volt mögöttünk, ami sportágunkban egyáltalán nem megszokott. Nem is olyan régen volt a találkozója annak a gárdának, amellyel feljutottunk az élvonalba, fantasztikus érzés volt újra látni egymást. Ez is mutatja, milyen erős közösséget alkottunk, illetve alkotunk a mai napig. Mindenkinek hálával tartozom, aki a munkánkat segítette, s hozzá tett valamit a fejlődésemhez, csodálatos évek állnak mögöttem. Úgyhogy, amennyire időm engedi, a meccsekre azért igyekszem majd kimenni.”
Pályafutására visszatekintve Andrássy Géza pozitívumként említi, hogy nemcsak játékosként, de emberként is sokat változott Pasaréten. Itt tanult meg igazán döntéseket hozni, s azokat tétovázás nélkül végrehajtani, ahogyan a csapatban gondolkodást is piros-kék mezben sajátította el. Ezeket a jó tulajdonságokat mostantól a civil életben fogja kamatoztatni. Azt azonban ne higgyük, hogy sokáig mozgás nélkül marad, a nyár folyamán egy triatlon versenyre fog felkészülni. Afelől pedig nem lehet kétségünk, hogy ott is legalább úgy helyt fog állni, ahogy azt eddig a kosárlabdapályán tette.
Fotók: Vasas Attila és Vasas Akadémia
Cikk: Gy. Szabó Csilla