Az U16-os fiú kosárlabda válogatott első összetartásáról, a közös munka öröméről és a következő hónapok lehetőségeiről beszélgettünk Nagy Zoltán külső szakmai mentorral.
Hogyan érkezett a felkérés az U16-os válogatott mentori feladatára?
Patonay Imre mester a szövetséggel közös megegyezésben átadta az U16-os korosztály mentorálását és a továbbiakban az U18-as és az U20-as válogatott mellett folytatja ezt a munkát. Így keresett meg a szövetség azzal, hogy vállalnám-e a fiatalabbak szakmai támogatását. Örömmel mondtam igent és sokat jelentett, hogy a Vasas Akadémia is támogatta a feladatvállalásomat és örülök, hogy a tapasztalataimmal segíthetem a stáb és a fiúk munkáját.
Milyen volt az első találkozás a csapattal?
Jó volt látni, hogy mennyi tűz van a fiúkban. Mindenki szeretett volna megmutatni magából valamit, nagy kedvvel és komoly lendülettel dolgoztak. Persze voltak hibák, néha a labda sem oda ment ahová szánták, de a hozzáállással nem volt gond. Egy első összetartáson ez nagyon sokat számít.
Ezek szerint elégedetten jött haza?
Igen, jó érzésekkel. Azért feladatot is hoztam haza bőven! Láttuk miben vagyunk ügyesek és azt is hol akadunk el. A tábor végén már voltak szép közös megoldások, amelyekre jó volt nézni. Ezekből kell egyre több. A fiúk érezzék meg mennyivel könnyebb és élvezetesebb úgy játszani, ha segítik egymást.
Mi okozta a legtöbb nehézséget?
Időnként gyorsabban akartunk játszani, mint amilyen pontosan tudtunk. A lendület megvolt, csak közben becsúszott egy rossz passz vagy egy elkapkodott döntés. Amikor pedig elfáradtak, többen próbálták egyedül megoldani a helyzeteket. Ezen dolgoznunk kell, hogy a nehezebb pillanatokban is vegyük észre a mellettünk játszó társat.
Milyen csapatot szeretne látni néhány hónap múlva?
Bátrat, összetartót, amelyiknek van tartása. Olyat, amelyik mer játszani és egy hiba után is vállalja a következő helyzetet. Biztosan lesznek nehéz perceink, ez hozzátartozik. Az lesz az érdekes, hogyan jövünk ki belőlük, ki szól a másikhoz, ki segít, ki tud egy kis nyugalmat vinni a játékba. Jó lenne, ha a fiúk egyre inkább éreznék, hogy számíthatnak egymásra.
Hogyan oszlik meg a munka az edzők között?
Komlódi Dénes fogja össze a csapatot és a szakmai munkát, ő hozza meg a vezetőedzői döntéseket. Mócsai Milán a védekezéssel és a játék egyes együttműködéseivel foglalkozik, Mándity Márkó pedig a felvételekkel és a megfigyeléseivel segít pontosabban látni mi történik a pályán. Fontos, hogy mindenki hozzátegye a saját tudását, a fiúk pedig világosan értsék mit kérünk tőlük.
És Ön hol kapcsolódik be?
Figyelek, beszélgetek az edzőkkel és elmondom azt, amit a tapasztalataim alapján hasznosnak gondolok. Néha egy kérdés segít, máskor egy konkrét észrevétel. Kívülről könnyebb lehet észrevenni valamit, ami az edzés sűrűjében kevésbé látszik. Szeretném ha a stáb érezné, hogy nyugodtan fordulhat hozzám és, hogy együtt tudunk gondolkodni.
Mennyire lehet már látni, kikre épülhet a válogatott?
Még korai lenne kész csapatról beszélni. A külföldön játszó fiúk most hiányoztak és fiatalabb játékosokat is megnéztünk. Minden újabb találkozás hozzátesz majd a képhez. Ráadásul ebben az életkorban néhány hónap alatt is sokat lehet fejlődni. Kíváncsian várom, hogy ki miben lép előre a következő alkalomig.
Mit mutatott az összetartás a játékosokat nevelő klubok munkájából?
Jó volt látni, hogy a különböző klubokból érkező fiúk ilyen egységesen helytálltak és jól vették a válogatott összetartás követelményeit. Ez a klubokban dolgozó edzőknek is nagy dicséret. Ők foglalkoznak velük nap mint nap és készítik fel őket az ilyen kihívásokra. A válogatottban ezekre az alapokra építhetünk tovább és örülnék, ha a játékosok fejlődését a folytatásban is szoros együttműködésben segítenénk.
A Vasas Akadémiáról négy fiú is meghívót kapott. Milyen érzés volt őket a válogatottnál látni?
Nagyon örültem, hogy Mónus Ádám, Mucsi Boldizsár, Vargyas Balázs és Mónus Vince is meghívást kapott. Vince sajnos betegség miatt kénytelen volt lemondani az összetartást, így végül hárman lehettek ott. Mindhárman ragyogóan helytálltak a saját szerepükben és posztjukon, büszke voltam rájuk! Jó érzés volt látni, ahogy a nálunk nevelkedő fiúk a válogatottban is megmutathatják magukat. Remélem legközelebb már Vince is velük tarthat.
Decemberben jön az Olimpiai Reménységek Versenye. Mit vár tőle?
Nagyon jó lehetőség lesz arra, hogy más csapatok ellen is kipróbáljuk magunkat. Biztosan kiderül majd néhány dolog, aminek örülhetünk és olyan is, amivel még sok munkánk lesz. Szeretném, ha bátran mennénk bele ezekbe a mérkőzésekbe. Küzdjünk, segítsük egymást és persze próbáljunk nyerni! Utána pedig nézzük meg őszintén, mit tanultunk belőlük.
Mit üzenne most a fiúknak?
Öröm volt látni, ahogyan belevetették magukat a munkába. Ezt a kedvet vigyék haza a klubjukba is, mert ott tudnak nap mint nap előrelépni. Legyenek bátrak, kérdezzenek, gyakoroljanak és merjenek hibázni is. Jó lenne, ha a következő találkozáskor mindenki meg tudná mutatni, hogy ebben jobb lettem. Ebből tudunk közösen egy jó csapatot építeni.