NB 1/B, Piros csoport, Alapszakasz, Faragó Péter vezetőedző beszámolója:
Vasas Akadémia – MTK Törökbálint 84-79 (22-21, 19-20, 26-27, 17-11)
Vasas: MORAVCSIK 23/18, Boros 10, SÓLYOM 19/3, KOVÁCS 10, Andrássy 2.
Cserék: Katona 3/3, CSÍK ROLAND 8, Koflanovics 3/3, Kelenföldi 4, Steier-, Radics 2.
Felfelé ívelő formában van az MTK. Ez meglátszott a mérkőzésen is. Amikor videóztam őket a Budafok ellen, már látszott, hogy nagyon nehéz lesz, amikor pedig a MAFC ellen, még inkább. A meccs előtt az öltözőben és az azt megelőző scoutingnál beszéltünk róla hogy az egyik legjobb set shooter( álló helyzetből, kapott labdából dobott kísérletek) csapat a ligában. A kicsik agresszívek, a magasak pedig mennek a támadópattanókért. Hosszú closeoutokra( védő ráközelítés a labdás támadóra) lesz szükség és betörésekre szeretnénk őket kényszeríteni. Emelet még legalább 30 perc zónára is számítottam. Szerettünk volna gyorsan játszani védőlepattanók után hogy rendezetlenül ne tudjanak felállni erre a zónára. Ezek voltak a fő figyelmi pontok, amiket néha sikerült csak megvalósítani. Az első félidő olyan felemás képet mutatott. A leválókat nagyon nehezen és körülményesen tudták csak megjátszani mert fent volt a kezünk és jól védekeztünk. Sajnos pár betörést egyszerűen túlreagáltunk és feleslegesen jöttek a segítések, üresen hagyva a sarkot egy-egy triplára. Sokszor éreztem hogy rossz rotációval teremtünk nekik helyzetet. Alacsonyabb szerkezetre váltottam, ami támadó oldalon bejött de védekezésben és lepattanóban ittuk a levét. Az sem segített hogy valamilyen oknál fogva mi állandóan faultoltunk, szinte minden védekezési helyzetben. Nem igazán tudták a játékosaim hogy egy egy tökéletes védekezés közben és ellenfél kezéből kicsúszott labda után miért szól a síp. De a lényeg az volt hogy se én sem pedig Bódi Ferenc kollégám ne hagyja el az edzői zónát és nagyon hamar fejezzünk be minden reklamálást. Az edző tűr, a játékosok tűrnek, mindenki szépen, szofisztikáltan viselkedik. Mint az All England Clubban egy wimbledoni döntőn, ahol II. Erzsébet is jelen van. A magunk részéről kétszer visszaengedtük a félidőn belül az MTK csapatát, de mondhatom azt is hogy szépen visszakapaszkodtak. A második félidőben aztán fordult a kocka. Előjött régi betegségünk a védőlepattanó megszerzése. Egyszerűen keményebben és agresszívabban játszottak nálunk és nem maradhatott el a bravúrkosarak sorozata sem. Mínusz 7 pontnál volt egy utolsó fejmosás mert nagyon gyorsan kapcsolnunk kellett, ha nem akartunk kikapni. Áron triplája 8 méterről adta meg az alaphangot. Bihari Máté válaszolt a túloldalon. Jött Katona Robi is aki a meccsen először volt eredményes triplából. Kissé nehézkesen is játszottuk meg, de jelenléte zóna ellen több lehetőséget nyitott betörésre amit viszont remekül csináltunk. Másfél perccel a vége előtt hihetetlen energiákat mozgósítva visszavettük a vezetést. Az MTK ekkor nagyrészt büntetőkből volt eredményes, érthetetlen fújás után ismét Bihari állhatott a vonalra és értékesítette mindkettőt. Időkérés után Sólyom triplája következett és innen már az MTK-nak kellett megcsinálnia a helyzetét. Ismét időkérés és csapda után Sólyom elvette a keresztpasszt és zsákolással el is döntötte a meccset. Az utolsó percekben nagyon feltüzeltek minket az ítéletek de sikerült jó energiákat is mozgósítanunk és megint kapott mezőnykosár nélkül lehozni az utolsó 3:50-et. Gratulálok a srácoknak mert extra munkát fektettek bele az elmúlt 3 hétbe is. Meg is van az eredménye. Bódi Ferencnek is jár a gratuláció, már múltkori beszámolómban is kiemeltem, szerintem a legtöbbet hozza ki a csapatból. Annak külön örülök hogy az “üldözőinket “ oda-vissza verve 5 meccs távolságra szakítottuk le. Bejönni látszik az a számításom miszerint a 8. Helyezett negatív mérleggel fog bejutni a playoffba. A játékvezetésről pedig szeretném elmondani, hogy véleményem szerint nagyon jót tenne a kosárlabdának itthon, a megítélésüknek is, ha kilépnének ebből a hermetikusan elzárt közegből, és empatikusan és kommunikatívan közelítenének az edzők felé. Szerintem ez egy nagyon nehéz szakma, én nem is vállalkoznék rá, döntést hozok, hozunk így is eleget nap mint nap. Lehetne ezt sokkal jobban, nyitottabban is csinálni, kissé félretéve a cinikus, nem egymás szemébe néző arrogáns viselkedést edzői és játékvezetői oldalról is. Talán egy-egy “ bocs ezt LEHET hogy elhibáztam” jobban jönne mindkét fél részéről. Meg a meccs előtt 30 perccel érkezés és mentálisan és fizikailag is ráhangolódni a meccsre ahogy a játékosok. Felkészülni a csapatokból, esetleg videózni, vagy meccs előtt pár szót szólni az edzőhöz hogy mit nem szeretnénk látni tőle. Na de ezt nyilván nem fogom én megmondani, vagy esetleg ki is röhögnek ezt olvasván, pedig én csak konstruktív szeretnék lenni tényleg. Még egy tavalyi TF döntő után is…
Foglalkozz a saját csapatoddal- mondja nekem egy kiváló játékvezető, úgy hogy ezt teszem, térjünk vissza ránk.
Kiemelendő teljesítmények: Áron ma támadásban is vállára vette a csapatot, kulcsfontosságú kosarakat szerzett és nagyon jó ütemben és ritmusban is vállalt. 10 gólpassza mutatta hogy ma is remekül mozgatta a csapatot. Boti az első negyedben megadta magának az alaphangot, majd 20 percet pihenve a végén megnyerte a meccset. Gratulálok. Roli beállása komoly energialöket volt , segédpontokkal és azzal hogy mindig megjátszható volt,segítette a csapatot. Két meccs nélkülözés után ez több mint jó teljesítmény volt. Kovács Bubu pedig megbízható teljesítményt nyújtott a palánk alatt, viszonylag szaggatott játékidejében. Csapatszintem kiemelném a védekezésünket a negyedik negyedben, ma is lockdown volt. Nagyon jól és extrán játszó MTk csapatát sikerült megvernünk. Vasárnap Lekli Józsiék jönnek hozzánk. Egyik legjobb formában lévő csapat jelenleg a Nyíregy, meglátjuk mire leszünk most elegek az első meccshez képest. Aki teheti, látogasson ki a Sport 11-be.
Gratulálok magunknak és sok sikert kívánok az MTK csapatának.
Fotó: Bornyi Márton