Tizenhét évesen, szülővárosában, Pakson debütált a hazai élvonalban Plézer Gábor, aki legszívesebben a Vasas Akadémiával jutna vissza az A csoportba. A leginkább hármas poszton eredményes új igazolásunk a maga huszonhat évével a tapasztaltabb játékosok közé fog tartozni a 2026/27-es idényben, éppen ezért a fiatalok számára is szeretne méltó példakép lenni.
Plézer Gáborral kapcsolatban nem túlzás az a kijelentés, hogy a kosárlabda pályán nőtt fel. A 2000-es évek elején fénykorát élő Atomerőmű SE-nél menedzserként dolgozó édesapját valamennyi hazai meccsre, sőt még az edzésekre is elkísérte. Csodálattal nézte a sztárokat, különösen Terrence Davist. A minden idők egyik legjobb magyarországi amerikai idegenlégiós számára pedig nem jelentett problémát, hogy a gyakorlásokat követően a 4-5 esztendős kisfiúval labdázzon. Ahogy a többiek számára sem, így nemcsak ő volt meghatározó a klubunkhoz igazoló bedobó későbbi sportolói karrierje számára:
„Ovisként még nem fogtam fel, hogy ez milyen nagy dolog, ám az akkori legjobbak közvetlensége, a csapat körüli fantasztikus hangulat rám is óriási hatással volt. Egy életre meghatározta a sorsomat. Sorolhatnám a példaképeket, de csak néhányat említenék, Davisen kívül Czigler Lászlóra, vagy Kiss Zsoltra is felnéztem. Utóbbit a pontos távoli dobások terén igyekeztem követni, de akkoriban volt a paksi csapat meghatározó egyénisége Mészáros Zalán is. Szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen inspiráló közegben nőhettem fel. Pakson egyáltalán nem jelentett problémát, hogy már óvodás koromban beálljak én is a sorba, hiszen a kosárlabda mindenek felett állt a hét év alatt négy bajnoki címet és négy kupagyőzelmet hozó időszakban. Tizennégy éves koromig ugyan teniszedzésre is jártam, ám amikor választanom kellett a két sportág között, nem volt kérdés, hogy a palánk alatt maradok.”
Plézer Gábor tehát Pakson járta végig az utánpótlás lépcsőfokait, többször részt vett kiválasztó táborokban, de csak húszévesen jutott el a konkrét válogatottságig. Az U20-as Eb-re már meghatározó játékosként jutott el, amit fejlődése komoly mérföldköveként tart számon azóta is. Akkoriban érezte először, hogy megérett a felnőtt kosárlabdázásra. A férfi A csoportban azonban sokkal korábban, tizenhét évesen bemutatkozott néhány másodperc erejéig, bár az Atomerőmű színeiben ekkor még nem jutott tényleges szerephez. Ezért igazolt az érettségi után Kecskemétre, majd Kaposvárra.
„Nagyon sokat jelentett számomra, hogy tizenhét és tizenkilenc éves korom között a paksi élvonalbeli csapattal edzhettem, a fejlődéshez szükséges játékperceket azonban nem tudták biztosítani – idézte fel a felnőttek közé való fellépés nehézségeit Plézer Gábor. – Ezért léptem tovább, és a későbbiek során is mindig emiatt váltottam. Amikor kikerültem a fiatal szabály alól, akkor igazoltam először a B csoportba, mégpedig a BKG-hoz, majd Pécsre. Ez a huszonhárom és huszonhét év közötti időszak, nagyon sok fiatal kosárlabdázó számára kritikus, éppen ezért nem is visszalépésként fogtam fel a döntésemet, hanem az utam részeként. A második vonalban ugyanis nemcsak több játéklehetőséghez jutottam, de az ellenfelek között is nagyon sok rutinos, kemény riválissal kellett összemérnem a tudásomat. Úgy érzem, sokat fejlődtem ebben a környezetben, s mostanra fizikálisan is megértem a felnőtt kosárlabdára. A Vasas Akadémia ajánlatában ugyanakkor az is szimpatikus volt, hogy vezérszerephez juthatok, a fiatalok mellett egyfajta mentor szerepet is betölthetek. Szívesen adom át nekik az eddig szerzett tapasztalataimat, miközben a védekezés terén magam is előre léphetek.”
Pasaréten elsősorban biztos távoli dobásaira számítanak. Joggal, hiszen a B csoportban rendre tíz pont feletti volt a mérkőzésenkénti átlaga, az Óbudai Kaszások ellen azonban 31-et szórt a legutóbbi alapszakaszban, a MEAFC elleni második bronzmeccsen pedig 28-at. Saját bevallása szerint már az utánpótlás-meccseken sem félt fontos pillanatban felvállalni a pontszerzés felelősségét és ez a Vasas Akadémia színeiben sem lesz másképpen. A támadásokban ugyanakkor a sokszínűséget is szereti, szívesen megy bele a 2-2-es helyzetekbe, és a palánk alá sem fél belépni. Nem véletlen tehát, hogy korábban elsősorban támadóként számoltak vele. De a kemény védekezés sem áll tőle messze, az A csoportban az ellenfél legjobbjainak – mint például Vojvoda Dávid, vagy az idegenlégiósok – semlegesítését is többnyire jól megoldotta. Mégis ezen a területen szeretne a legtöbbet fejlődni, miközben statisztikáját a lepattanók, a blokkok, és a labdaszerzés terén is javítaná. Pasarétre ugyanis ő is a távolabbi, továbbra is ambiciózus céljainak megvalósítása érdekében igazolt:
„Nagyon szeretnék újból az élvonalban játszani. De nem minden áron. Mivel jó lenne végre megállapodni valahol, a Vasas Akadémiával sem egy-két évben, hanem annál hosszabb időben gondolkodom. Az első tapasztalataim a csapattal és Stefan Svitek vezetőedzővel kapcsolatban is nagyon jók, komoly lehetőségeket látok ebben a keretben. Számomra éppen ezért az lenne az ideális, ha ezzel a gárdával együtt fejlődve, megerősödve jutnánk fel az A csoportba. Szerintem ez egy jó terv, és képesek vagyunk a megvalósítására. Egyéni és csapat szinten egyaránt.”
Fotók: Vasas SC
Cikk: Gy. Szabó Csilla