Nemzeti Fiú Kadet Bajnokság “A” Döntő, Sárosi Bulcsú vezetőedző beszámolója:
Vasas Akadémia/A – MAFC/A 68:54 (17:15, 14:16, 16:11, 21:12)
Vasas: GÁSZNER 15/3, RADICS 15, HORVÁTH H. 14/9, KISS 5/3, Faragó 4. Csere: Tittmann, Horváth B. 3/3, BARTHA ZS. 3, Kelemen 6, Lakatos M. 2, Konta 1, Rácz.
Az egyik legnehezebb mérkőzésnek az első meccs ígérkezett. Nem csak azért, mert a döntők nyitányai általában nehézkesek (izgulnak a csapatok), hanem azért is, mert várható volt, hogy a MAFC a védekezési felállások egész armadáját vonultatja majd föl, ami ellen nem könnyű ritmusban maradni. A harmadik negyed közepéig nem is tudtuk lerázni ellenfelünket, sőt az ott szerzett előny sem volt megnyugtató egészen a 35.percig. Ekkor azonban fegyelmezett, de mégis vagány játékkal sikerült repeszteni egy 11:0-t. A szezonban már sokadszorra sült el jókor Horváth Hunor keze, így még arra is tudtunk figyelni, hogy jó legyen a gólarányunk egy esetleges körbeverés esetére.
Szombathelyi SI KA/A – Vasas Akadémia/A 44:65 (10:18, 11:18, 7:16, 16:13) Vasas: GÁSZNER 11, RADICS 15, Horváth H. 2, KISS 8, FARAGÓ 5. Csere: Tittmann 1, LAKATOS M. 7/3, HORVÁTH B. 4, Kelemen 4, Bartha Zs. 5, Dunai 3/3, Kovács.
Másnap reggel, a második csoportmeccsen a hazai Szolnokot legyőző Szombathely várt ránk. Idén már négyszer legyőztük őket, így kellő önbizalommal vártuk az összecsapást. Tudtuk, hogy nekik az esti meccsük is fontos, így ha sikerül megnyomni az első félidőt, akkor elengedik a mérkőzést és takaréklángra kapcsolnak. Az elképzelésünk tulajdonképpen megvalósult. Bár ellenfeleink kulcsjátékosai relatív sokat játszottak, fejben már máshol jártak. Kiváló csapatteljesítménnyel hoztuk ezt a győzelmet, ami már gyakorlatilag továbbjutást ért a számunkra.
Vasas Akadémia/A – Szolnoki Sportcentrum/A 41:43 (13:13, 14:11, 10:12, 4:7) Vasas: Gászner 2, Radics 8, Horváth H. 4, Kiss 9/3, Faragó 4. Csere: TITTMANN 2, Horváth B., KELEMEN 5, KONTA 5, Dunai, Honti B. 2, Aruwa.
Az esti mérkőzésen a csalódott Szolnok volt az ellenfelünk. A vendéglátók számára nem jött ki jól a lépés, a reggeli vereségük után már el is dőlt, hogy mindenképpen ők végeznek a csoport végén. Mi sem eshettünk már el a csoportgyőzelemtől, így tét nélküli mérkőzés várt a felekre. Ezt látva úgy döntöttünk, hogy pár játékosunkat csak perclimittel szerepeltetjük majd, és inkább arra szánjuk a mérkőzést, hogy más játékosokat segítsünk formába lendülni – ami a későbbiekben még jól jöhet. A kezdő ötösünk egyáltalán nem tudott felpörögni a találkozóra, így az első kosarunkat a 7.percben szereztük! A cserék után, ha lassan is, de magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést és a meccs java részében – ha csak kevéssel is, de – vezettünk. Sajnos, az extra védekezés mellé gyenge támadójáték párosult, így nem tudtunk elhúzni. Az utolsó pár percben újra bevetettünk mindenkit, hogy megőrizzük a december óta tartó veretlenségünket, de teljesen elerőlködtük a végét, így a lefújásnál a hazaiak örülhettek.
Vasas Akadémia/A – Budapesti Honvéd/A 81:70 (16:21, 18:16, 25:16, 22:17)
Vasas: GÁSZNER 15/3, RADICS 23, Horváth H. 6, KISS 23/6, Faragó. Csere: Konta 2, KELEMEN 5, Tittmann, Lakatos M. 2, Bartha Zs. 5, Honti B., Dunai.
Az elődöntőben a meglepetés csapat, a Honvéd került utunkba. Speciális szerkezetű csapatról van szó, soraiban két nagyon magas és sok mezőnyjátékossal. Eddigi találkozásink alkalmával magunk hasznára fordítottuk mindezt, bíztunk benne, hogy most is sikerül. Az első félidőben komoly problémákkal szembesültünk. A felszabadult Honvéd ügyesen játszott, védekezésben pedig óriási erőket mozgósítva hajtott minket. Ennek következtében szétesett a játékunk, türelmetlenek lettünk és passz nélkül, egyedül akartunk mérkőzést nyerni. A második félidő nagy változást hozott ezen a téren, az addigi öt gólpasszunkat pár perc alatt megdupláztuk. Ennek, valamint kiváló erőnlétünknek köszönhetően a harmadik negyed végére lépéselőnybe kerültünk, a záró felvonásban pedig fokozatosan távolodtunk a budapesti riválistól.
Alba Fehérvár/A – Vasas Akadémia/A 57:55 (13:6, 17:15, 12:19, 15:15)
Vasas: GÁSZNER 10, RADICS 12, HORVÁTH H. 10/3, KISS 9/3, Faragó 2. Csere: KELEMEN 4, Lakatos M., Bartha Zs., Tittmann, Horváth B., KONTA 5/3, HONTI B. 3/3.
A másik ágon sem született meglepetés, így a torna előtt kimagasló favoritként számontartott Albával döntőztünk. A felsőházban oda-vissza szoros mérkőzéseken győztük le őket, de egyszer sem játszott az afrikai centerük, aki még pár hete a junior bajnokságban is meghatározó tétel volt. Miatta gondolta mindenki, hogy legalább egy húszas van a két csapat között. Az első félidőben beigazolódni látszott a jóslat. Védekezésben nem tudtuk a szerkezeti hátrányunkat eltüntetni, támadásban pedig a Honvéd meccshez hasonlóan muzsikáltunk. Már 16 ponttal is vezetett az Alba (27:11), a kiütés veszélye is a levegőben lógott. Még éppen időben jöttek a triplák a Konta-Honti párostól, így szünetben csak kilenc pont volt a hátrányunk, ami – a játék képét látva – hízelgő volt ránk nézve. Ezt követően jött az a húsz perc, amit nem lehet majd elfelejteni. Szinte tökéletesen működtünk, és ebből a csodából mindenki kivette a részét. Végre csapatjátékot játszottunk! A később All-Starba választott Radics Gerzson sérülten is visszaállt a játékba. Folyamatosan zárkóztunk ellenfelünkre, egyre közelebb és közelebb kerültünk, aztán 20 mp-el a vége előtt – a mérkőzés során először – átvettük a vezetést is! Sajnos, a csattanó mégsem ez lett, hanem egy lépéshibából szerezett fehérvári kosár, amire már nem tudtunk válaszolni. Nehéz szavakba önteni a bennem kavargó érzéseket. Ez volt a 18.országos döntő, amin edzőként vagy másodedzőként voltam jelen, de ilyet még nem láttam, hogy egy szabálytalan kosár döntse el a bajnoki cím sorsát. Szoros meccs után mindig előjön, hogy „ha bíró lefújja ezt, vagy azt akkor nem így alakult volna”, de ez most egészen más helyzet. Itt a legvégén történt a hiba, ráadásul nem is fault kérdésről van szó, hanem egy egyértelmű lépéshibáról, ami a teljes meccsel egyetemben a videómegosztón is visszanézhető.
Itt jegyezném meg, hogy nem kell haragudni senkire! A komisszárok azóta nagyon korrekt módon, sajnálatukat fejezték ki a történtek miatt, és az ország több pontjáról kaptam kollégáktól együtt érző, háborgó és gratuláló üzeneteket, amiktől aranyérmet ugyan nem kapnak a gyerekek, de legalább – az én olvasatomban – az erkölcsi győzelmet megszerezték! Mert, hogy győzelmet érdemeltek! Nekünk volt a legfiatalabb csapatunk, nélkülöztük az egyik kulcsemberünket Ármint, és a srácok mégis eltüntettek húsz pontnyi különbséget. Rengeteget fejlődtek az év során, nagyon büszke vagyok rájuk!
A 2017/2018-as U16-os bajnokság második helyezett csapat tagjai voltak:
Aruwa Dávid, Bartha Zsombor, Dunai Zétény, Faragó Levente, Gászner Flórián, Honti Balázs, Horváth Botond, Horváth Hunor, Imre Domonkos, Kelemen Ádám, Kiss Kolos, Konta Zalán, Kovács Benedek, Lakatos Máté, Radics Gerzson, Rácz Tamás, Schafarek Ármin, Tittmann Boldizsár, Tóth Balázs, Vadon Barna.
Külön köszönet az őket felkészítő stábnak:
Szabó Domokos, Maurer Csaba (másodedzők), Ujhelyi Gyula (erőnléti edző), Mészáros Zalán (szakosztályvezető), Nagy Zoltán (szakmai igazgató és egyéni edző), Pankár Tibor (sportpszichológus), Haraszti Bernadett (nevelő), Bazsik Bence, Zsivera Gábor (technikai vezetők) valamint minden olyan kollégának és nevelőedzőnek, aki korábban foglalkozott a fiúkkal!
Fotó: Bornyi Márton