Nemzeti Fiú Kadet Bajnokság, “A” döntő, Kárpáti Dániel vezetőedző beszámolója:
U16-os csapatunk a 3. helyen zárta a szezont a Top 8 előtt. Mindössze 3 vereséggel 22 meccs után. Az országos döntőn 2 vereséget szenvedtünk el az NKA Pécs és a Sopron ellen.
A negyeddöntőt a Budapesti Honvéd ellen játszottuk. Döcögősen kezdtük, minden hibánkból a honvéd kosarat tudott szerezni, így 15 perc után már 13 pontos hátrányban voltunk. Ki kell emelnem a kispadunk hatékonyságát, hiszen nekik köszönhettük, hogy a félidőben 8 pontos hátránnyal tértünk vissza az öltözőbe, és érezhetően az önbizalom a mi oldalunkra állt át. A harmadik negyed egy álom volt, itt 10 percen keresztül szinte hiba nélkül kosárlabdáztunk. 25-7re nyertük a negyedet. Az utolsó periódusban ezt a szintet már nem tudtuk tartani de a győzelem, és ezzel az elődöntőbe jutást kiharcoltuk, mégpedig úgy, hogy idén 7 budapesti rangadóból mind a hetet megnyertük.
Másnap jöhetett a Pécs. Egyetlen csapat amely ellen nem sikerült idén győzelmet aratnunk. Jobban kezdtük a mérkőzést mint a Honvéd ellen, az egyéni védekezésünk stabilabb volt és Lukácsi Gábort sikerült kiszorított helyzetekbe hozni. Sajnos a félidőre 6 pontos hátránnyal kellet bemennünk az öltözőbe és szokás szerint ott mindig történik valami. Egy harmadik negyed közel a tökéleteshez, és újra a mieink vezettek. Reményeink az utolsó percekben elszálltak, a pécsiek kemény védekezése ellen nem találtunk megoldást a végjátékban és Mezőfi Márk nagyszerű teljesítményével a házigazda került a döntőbe.
Sosem egyszerű egy elveszített elődöntő után pályára lépni egy bronzéremért, de a csapategységnek köszönhetően, ugyanúgy mint a Honvéd és az NKA Pécs ellen, a félidő után rendeztük a sorokat, és logikusan hozunk haza egy szép bronzérmet a Vasasnak. Nincs igazán hely a csalódottságnak, akkor se ha aznap, úgy éreztük, hogy a pécsi akadályt meg tudtuk volna mászni. Mindenekelőtt, gratulálni szeretnék a játékosaimnak, az az érzésem, hogy egyénileg és csapatként is sokat fejlődtek az elmúlt 3 évben és még nagyon sok van bennük. Az U16-os döntő csak egy mérföldkő, eggyell több a pályafutásuk során, itt még semmi sem dőlt el, semmi sem végleges. Ha valaki a felnőtt kosárlabdában is szeretne érvényesülni, annak egy újabb 2 éves periódust kell ugyanezzel a komoly hozzáállással ledolgoznia, és teljesen mindegy hogy 8. vagy 3. vagy akár első lett a csapata, teljesen mindegy hogy hány percet játszott, hány pontot dobott ezen a döntőn, bármi megtörténhet ha a munka, a kitartás és a szenvedély bennük van és én úgy érzem, hogy ez mindannyiukban megvan.
Szeretném megköszönni a szülőknek egyaránt az egész éves támogatást, a hazai meccsek utáni nasikat, a sportszerű szurkolást és, hogy szinte csukott szemmel bíztak bennünk, hagyva elvégezni munkánkat a lehető legjobb körülmények között. Végül, egy nagy köszönet mindazoknak akik segítették ezt a korosztályt idén és az elmúlt években is. Nagy Zoltánnak, Mészáros Áronnak, Pankár Tibornak, Harald Steinnek, Róth Norbinak, Lakosa Ákosnak és Mészáros Zalánnak. Köszönöm az akadémia korlátlan támogatását, a Nanterre-i és a Frankfurti kapcsolatok létrehozását és fenntartását. Hálás vagyok, hogy vezethettem ezt a csapatot két teljes éven át.