U12-es bajnokság, Budapesti terület, 7. forduló, Palánk Bálint vezetőedző beszámolója:
Vasas U12 – Beac Újbuda KA 64-49 (16-17, 13-11, 6-8 büntetők, 18-8, 11-5)Vasas: György 12, Csillag 11, Rosta 11, Hanzély 8, Balogh 6,Sass 5, Zsidek 3, Lovas 3, Nagy Zs 2, Bertényi T 2, Ondima 1, Bertényi M -.
Nem kezdtük jól a mérkőzést, nem tudtuk magunkhoz ragadni a kezdeményezést, és nem a mi akaratunk érvényesült. Mondhatom, hogy a korai kezdésre nem sikerült felébredni. Az első negyedben több hibát vétettünk mind védekezésben, mind támadásban, majd valamelyest sikerült leredukálni ezeket. Nem sikerült gyorsindításokat vezetnünk, amivel könnyű kosarat szerezhettünk volna, emiatt döcögősebb volt a támadójátékunk. Az eredmény végig szorosan alakult, egyik csapat sem tudott ellépni a másiktól. A harmadik negyed elején sikerült sebességet váltani, ekkor egy kicsit nagyobb különbséget tudtunk kiharcolni, majd ezt a mérkőzés végéig meg is tudtuk tartani.
MAFC Gabányi – Vasas U12 54-64 (14-14, 11-15, 6-6 büntetők, 12-16, 11-13)
Vasas: Nagy A 14, Rosta 13, Flanek 11, Hidvégi 8, Csillag 6, Sass 5, Hanzély 2, Lovas 2, Bertényi T 1, Bertényi M 1, Balogh 1, Rónai -.
Ezen a meccsen bebizonyosodott, hogy óriási tartása és mentális ereje van a csapatnak. A második mérkőzés mindig más, abból a szempontból, hogy fizikailag és szellemileg is 10 percen belül készen kell állni egy újabb ütközetre. Megint nem kezdtünk jól, bár ez a fáradtság számlájára írható. Valamelyest sikerült rendezni a sorokat, és egállal jöttünk a kis szünetre. A második negyedben minimálisan sikerült átvenni a vezetést, és igazán ekkor vettük fel a meccs ritmusát. A védekezésünk nem volt rossz, és főleg lepattanózásban javultunk nagyot, támadással viszont ezen a meccsen nem lehetek elégedett. Sajnos nagyon sokat vezettük a labdát, és csapatjáték csak nyomokban volt felfedezhető. Ez valamelyest a MAFC nagyon agresszív, faulthatáron (vagy afölött) való védekezésének is köszönhető, és ezért írtam a tartásról és mentális erőről, mert óriási szívvel, óriási akarattal, viszont hideg fejjel játszottunk. Nem sikerült kizökkenteni a fáradt lábakat, fejeket, valahonnan mindig sikerült erőt meríteni és átlendülni egy-egy nagyon nehéz szituáción, valamint az is a csapat erejét mutatja, hogy nem egy, vagy két játékos vitte hátán a csapatot, hanem mindig más tett hozzá a közöshöz egy jó védekezéssel, lepattanóval, kosárral. Büszke vagyok a Fiúkra, hatalmasat küzdöttek!
Fotó: Bornyi Márton