A mi sztárunk, a csapat maga!

Nyíregyházán, kezdi meg a 2024/25-ös bajnokságot a Vasas Akadémia NBI/B-s férfi csapata. A szombati rajt előtt Stephen Arigbabu vezetőedzővel beszélgettünk az alapozás sikerességéről és az új idénnyel kapcsolatos elvárásairól.

Hogy telt a nyár, tudott pihenni a szezont követően? – tettük fel a kérdést a német szakembernek, aki az NBI/B Piros csoportjában szereplő felnőtt férfi csapat élén immáron harmadik szezonját kezdte meg Pasaréten.

Meglehetősen mozgalmasan és inkább munkával, mint pihenéssel. Az a megtiszteltetés ért, hogy másodedzőként segíthettem hazám U17-es fiúválogatottját a korosztályos világbajnokságon, Isztambulban. Szakmai szempontból tehát nagyon hasznos volt számomra az idei nyár, a vb-n sok értékes tapasztalatot szereztem. S mindezt a legmagasabb szinten, a világ legjobb fiataljai mellett. Úgy érzem, ennek a kihagyhatatlan lehetőségnek köszönhetően, magam is nagyon sokat fejlődtem edzőként.

Augusztus elején viszont már Pasaréten kezdte meg az alapozást. Minden rendben zajlott?

Igen, úgy érzem, minden a tervek szerint alakult, ugyanakkor elegendő időnk is volt a felkészülésre. Az utolsó tétmeccset követően egy nagyon rövid szünetük volt a játékosoknak, a júniust munkával töltötték, júliusban viszont pihenhettek. Mivel eleve mindannyian kielégítő formában tértek vissza a pályára augusztus elején, sok időt spóroltunk. Ebben óriási szerepe volt erőnléti edzőnknek, Dian Dánielnek, aki nagyon jó erősítő programot állított össze a számukra. Remekül oldották meg ezt a közös feladatot.

Hogy alakult maga a felkészülés, mire fektették a legnagyobb hangsúlyt?

Az alapozás mindig hasonlóan kezdődik, különösen nyáron. A legfontosabb dolgokra koncentráltunk, mind a védekezésben, mind a támadásban. Ebben a szakaszban sok múlik az ismétlésen, biztosnak kell lennünk abban, hogy minden kosárlabdázónk jól ismeri a szerepét. Természetesen nálunk is volt némi mozgás a játékosok terén, ezért arra is figyelnünk kellett, hogy mindenki megtalálja a helyét. Úgy érzem, a csapat erős magja, nagyon jól érti a koncepciónkat, remélem, hogy az újak is gyorsan ráéreznek a stílusunkra. Edzőként igyekeztem ez utóbbit minél jobban segíteni, az újoncok beilleszkedésében azonban a csapattársaknak is nagy szerepük van.

Mit rejt az ön által említett stílus? Változik-e valami ezen a téren az új idényben?

Továbbra is a ránk jellemző „Vasas kosárlabdát” kívánjuk játszani, amely egy nagyon agresszív védelemre épül. Ebből indítjuk a gyors támadásainkat, a labdát jól megjáratva. Ebben tehát nincs változás, legfeljebb annyi, hogy ezt a stílust egyre magasabb szintre szeretnénk emelni. Éppen ezért technikailag nem is tervezek drasztikus változásokat, ha valamit mégis kívánhatok, az mindenképpen az lenne, hogy még gyorsabban, az eddigieknél is nagyobb tempóval játszunk.

Kikre számít leginkább a szezon során, lesznek-e kulcsjátékosaink?

Nem szeretek egyetlen emberre építeni, a kosárlabda egy csapatjáték, amelyben senki sem fontosabb a másiknál. Hagyományosan az irányítónak és a centereknek, vagyis az egyes és az ötös pozícióban játszóknak van hangsúlyosabb szerepük, úgy gondolom, ezen a téren kellőképpen erősek vagyunk. Ahogy szerintem a többi poszton is. Szívesebben fogalmazok úgy, a mi sztárunk, a csapat maga!

Milyen teljesítményt vár az együttestől?

Nem gondolkodom konkrét helyezésekben. Az a célom, hogy a csapat előbbre lépjen a játék terén, miközben egyénként is mindenki jobb legyen a szezon végére, mint amilyen az elején volt. Akadémia vagyunk, amelynek a kosárlabdázók fejlesztése a feladata. Ha ezt sikerül megvalósítanunk, akkor az természetesen a helyezésben is tükröződni fog. De ez egy közös munka, ezért a fiúktól azt várom, hogy minden edzésen és minden meccsen száz százalékot nyújtsanak. Ha ezt következetesen megteszik, akkor nincs miért aggódnom. Még akkor sem, ha elvesztünk egy meccset. Amíg szívvel lélekkel a Vasas Akadémiáért küzdenek, addig elégedett vagyok. Játékosként én magam is ezt a mentalitást képviseltem a pályán, érthetőe, ha edzőként is hasonló hozzáállást igyekszem meghonosítani a csapataimnál.

Fotók: Vasas Attila

Cikk: Gy.Szabó Csilla