Huszonhét éve tanítja, oktatja, neveli a legnagyobb szeretettel és következetességgel Novák Judit a kosárlabda iránt érdeklődő II. kerületi gyermekeket. A sokszoros válogatott játékos keze alól tehetségek sora került ki, akik többnyire a Vasas Akadémián folytatják karrierjüket. A szakember számára azonban nemcsak azok számítanak, akikből élsportoló lesz.
A Vasas Akadémia fontos bázisa az Áldás Utcai Általános Iskola. Az oktatási intézmény csapatai a legkisebbek számára szervezett bajnokságokban, valamint a diákolimpiákon egyaránt jól szerepelnek, a később Pasarétre tovább lépők pedig együttesük legjobbjai lesznek. Itt ismerkedett meg a kosárlabdázás alapjaival a volt válogatott Szécsi Orsi, a ma már élvonalban szereplő Radics Gerzson, a sportág egyik legnagyobb ígéretének tartott Rosta Péter, és még sokan mások.
A sportágban mára márkanévvé vált „Áldás kosársuli” sikerei mögött pedig egy vállaltan és tudatosan a háttérben maradó, ám annál elhivatottabb testnevelő tanár, a korábbi 85-szörös válogatott kosárlabdázó Novák Judit áll, aki lassan harmadik évtizede oktatja, neveli és képezi a keze alá kerülő gyerekeket. Függetlenül attól, hogy mennyire tehetségesek, és hogy az élsportban képzelik-e el jövőjüket? A sport ugyanis számára nemcsak a versenyzésről és az eredményekről szól. Tanítványaira emberként, a társadalom későbbi hasznos tagjaiként tekint, s ennek szellemében is foglalkozik velük.
„Sokan meglepődnek azon, hogy a legkisebbeket is komoly felnőttként kezelem, nekem azonban ez a jól bevált módszerem – avatta be honlapunkat közel három évtizedes utánpótlás-nevelő munkájának alapjaiba Novák Judit. – A pályára sem feltétlenül győzni küldöm fel őket, de azt mindenkitől elvárom, hogy a végsőkig küzdjön, és mindent megtegyen a sikerért. Kikapni tehát lehet, lelketlenül játszani azonban nem. Az a tapasztalatom, hogy a gyerekek nagyon is megértik ezt a hozzáállást, természetes módon bennük van a versengés iránti vágy. Csak felszínre kell hozni. A másik igen fontos feladat pedig az, hogy jó és biztos alapokat adjunk nekik, amelyre később bátran lehet építkezni. Óriási megnyugvás számomra, hogy a Vasas Akadémián jó kezekbe kerülnek, a munkám nem volt hiábavaló. Az idei évzárón nagyon jól esett, hogy MészárosZalán, a férfi szakosztály igazgatója az én érdemeimre is kitért. Az ő, valamint Nagy Zoltánszemélye a biztosíték számomra, hogy az együttműködésünk a jövőben is eredményes lesz.”
Novák Judit fontosnak tartja, hogy Pasaréten minél több gyereket megtartsanak a kosárlabdázás számára. Munkafilozófiájában azonban ennél is messzebbre megy, szerinte egy életre szóló kultúrát, igényességet és az összetartási készséget is adnak a tőlük kikerülők kezébe. A többes szám pedig azért különösen indokolt ezzel kapcsolatban, mert gondolkodására nagyon nagy hatással volt férje, Gyimesi János, aki a magyar kosárlabdázás kiemelkedő egyéniségeként, a Vasas Akadémia férfi szakosztályának mentoraként, maga is kiemelkedőnek tartja a sport személyiségfejlesztő erejét.
„A csapat nagyon sokat ad a fiataloknak, a közös cél, az együtt és egymásért küzdés érzése olyan szoros kötelékeket alakít ki közöttük, amely többnyire egy életen át megmarad – tette hozzá Novák Judit, aki a tavalyi kerek születésnapja alkalmából megrendezett „meglepetésbulin” szembesült egykori tanítványai és azok szülei beszámolói révén az általa átadott értékek állandóságával. – Jánossal harmincnégy éve vagyunk együtt, még aktív játékoskoromban, az MTK-nál ismerkedtünk meg, s tőle nemcsak az edzői szakma alapjait tanulhattam meg, de egy világnézeti felfogást is. Ezért örökre hálás leszek neki, még akkor is, ha a nemzeti együttesben szereplésről éppen miatta mondtam le. Amikor ő vette át a csapat irányítását, összeférhetetlennek tartottam, hogy a feleségeként legyek válogatott. Azóta jóban rosszban együtt vagyunk, a pályán és azon kívül is. Nagyon szeretek kicsikkel foglalkozni, s bár a sors hozta így, valahogy nem hiányzik az, hogy élvonalban, felnőtteket edzek. A pedagógusi pályát is magaménak érzem, s bár mestertanár vagyok, mégis az edzőségben tudom a legközvetlenebbül átadni a gondolataimat, valamint a pályám tanultak, és tapasztaltakat.”
Pedig, amikor mindketten Sopronban dolgoztak, lehetősége lett volna arra, hogy egy nagy csapatnál kapjon komoly feladatot. Judit azonban még fiatalnak érezte magát hozzá, előbb komolyabb tapasztalatot kívánt szerezni. Nem elégedett meg azzal a tudással, amelyet a TF-en különösen Ránky Mátyástól kapott, szerette volna végig járni a szakma szamárlétráját. Erre végül az Áldás utcában kínálkozott a legjobb lehetőség számára, ahová idősebbik fiúk, Levente beiratkozása révén kerültek. Az akkori testnevelő tanár, Prieszol Józsefné, Emma néni pedig nagy lehetőséget látott a civil életben helyét kereső Juditban.
„A kemény profi sportolói létből nem volt könnyű tovább lépni, lelkileg ez egy igen nehéz időszak volt a számomra – idézte fel tanári karrierje kezdeteit Novák Judit. – De gyorsan beigazolódott, hogy a lehető legjobb helyre kerültem, miközben a kosárlabda is az életem része maradt. Még ha más formában is. Lelkesen fogtam munkához, s mivel mindig fontos volt számomra, hogy jó helyre adjam tovább a gyerekeket, több egyesülettel is próbálkoztam, míg néhány éve, Mészáros Zalán és Nagy Zoltán kérésére hivatalosan is a Vasas Akadémia bázisa lettünk. Idén nyáron pedig egy különösen megtisztelő feladatot is kaptam, a 2014-es születésű tehetséggondozó csoportot. Mindig olyan feladatokat kértem a Jóistentől, amelyek megmozgatnak, hiszen a munka tart frissen és fiatalon, úgy érzem, ez is egy ilyen kihívás lesz a számomra.”
A miskolci születésű, játékosként a Diósgyőrben, a TF-en, Sopronban és az MTK-val, valamint a magyar női válogatottal sikereket elérő Novák Judit mindig keményen megdolgozott az eredményekért, éppen ezért edzőként is a szorgalmas munkában hisz. És persze a következetes szigorúságban is, amelynek értelmét általában felnőttként értik meg a tanítványok.
„Azért követelek tőlük, mert szeretem őket!” – jelentette ki Novák Judit, aki szerint egy edző feladatai a gyakorlások befejezését követően sem zárulnak le. Minden egyes játékosát és annak életét, problémáit, örömeit, családi és iskolai hátterét ismernie kell ahhoz, hogy a saját elképzelései szerint tudja oktatni, nevelni és képzeni őket. Mindent tudnia kell róluk, s amikor szükség van rá, akkor segíteni nekik. Ehhez viszont az éjszakai e-mailezések és üzenetváltások is hozzá tartoznak. Az élet ugyanis a kosárlabda pályán kívül is folytatódik, a gyermekeknek pedig arra is nagy szükségük van, hogy színházba, moziba menjenek, a barátaikkal kötetlen formában találkozzanak. A többségükből ugyanis nem lesz élsportoló, a kosárlabdázóként tanultakat azonban a civil életben is kamatoztathatják majd.
„Nagyon fontos, hogy a gyerek megtalálja a helyét, amihez az edző személye a kulcs. Ha meg tudjuk ragadni őket a személyiségünkkel, akkor meg is fognak maradni. Én nagyon jó mesterektől tanulhattam, most ezt a tudást igyekszem átadni a fiatal szakembereknek is, akik rendszeresen látogatják az óráimat, edzéseimet. Jövőre talán elmegyek nyugdíjba, a kosárlabda azonban remélem, hogy még sokáig az életem fontos része marad!” – zárta gondolatait Novák Judit.
Fotók: Vasas Attila és Vasas Akadémia
Cikk: Gy. Szabó Csilla