A világbajnoki selejtező első szakaszát győzelemmel záró magyar férfi kosárlabda-válogatottban két korábbi akadémistánk is pályára lépett hétfőn este, Székesfehérváron. A tizenegy gólpasszt adó Somogyi Ádám 9 ponttal járult hozzá a belgák elleni sikerhez, míg Cseh Botond kettővel. Utóbbi még húsz esztendős sem volt, amikor két éve Pasarétről az NBI/A csoportba igazolt, tavaly pedig már a címeres mezt is magára húzhatta. Idén nyáron újabb mérföldkőhöz érkezett, az új szezont már Szolnokon, vagyis az egyik hazai topcsapatnál kezdi meg.
Talán Cseh Botond lepődött meg leginkább azon, amikor Gaspar Okorn tavaly nyáron meghívta a világbajnoki selejtezőre készülő férfiválogatott keretébe. Az akkor még csak húszesztendős Vasas-nevelés számára azonban ezzel nem ért véget a váratlan események sora, hiszen novemberben, a finnek elleni első találkozón ténylegesen is bemutatkozhatott, a decemberi belgák elleni meccsen pedig már tizenkét percet töltött a pályán. A kapitány később még háromszor szavazott neki bizalmat, így ő is hozzájárult ahhoz, hogy a magyar válogatott sikeresen vette a vb-felé vezető út első akadályát.
Az újabb jó hír néhány hete érkezett Boti kapcsán: Szegedről Szolnokra igazolt, ami azt is jelenti, hogy a kupagyőztes, bajnoki döntős Olajbányász személyében hazai topcsapat tagja lesz.
A történeted már-már tündérmesébe illő, hiszen az elmúlt két évben sorra hagytad magad mögött a mérföldköveket. Így tervezted a karriered alakulását?
Igazából nem voltak konkrét elképzeléseim azzal kapcsolatban, hogy mikor, milyen elvárásnak kellene megfelelnem. Visszatekintve inkább úgy látom, hogy minden pontosan a maga idejében történt. Sem előbb, sem később. Úgy érzem, éppen készen álltam az NBI/A-ba igazolásra, amikor a szegedi ajánlatot megkaptam, hiszen ott nagyon gyorsan kiderült, meg fogom tudni állni a helyemet.
Hogyan változott meg az életed az élvonalban?
Úgy érkeztem Szegedre, hogy még inkább a kosárlabdát állítottam a gondolataim középpontjába, a profizmus terén emeltem a szintet. Itt az élet valamennyi területére gondolok, a legapróbb napi rutinoktól kezdve, az edzéseken át, egészen a mérkőzésekig. A mentális képességeim javítása érdekében még egy szakembert is felkerestem, jóllehet nem voltak különösebb problémáim. Úgy gondoltam, hogy segíteni tud abban, hogy még alaposabban készülhessek fel a fontos pillanatokra.
És segített?
Egyértelműen. Nagyon sok hasznos tanácsot kaptam tőle, amelyeket azután szépen alkalmaztam is. Úgy gondolom, egy bizonyos szint fölött, a kiemelkedő teljesítmény már nemcsak a mindennapi munkából fakad. Ez utóbbit mindenki beleteszi. Akkor tudsz jobb lenni a másiknál, ha ezen túlmész, és az életed minden területén megpróbálsz javítani magadon. Én ezt tettem, és teszem most is, hiszen az a célom, hogy napról napra jobb és erősebb legyek. Ez egyrészt a belőlem fakadó motivációnak köszönhető, másrészt pedig olyan szigorú és erős munkamorált hoztam magammal Pasarétről, amelyre Szegeden is bátran építhettem.
Az NBI/A miben hozott újdonságot a számodra?
Elsősorban a mérkőzések színvonalában. Amikor egy profi légiós jött velem szembe, minden tudásomra szükségem volt a helytálláshoz. Úgy érzem ez utóbbi már az első szegedi évemben is többnyire sikerült, a másodikban pedig már egyértelműen. A színvonalas ellenfeleknek köszönhetően sokkal érettebb lett a játékom, mint korábban, és stabilabb is lettem. Ez kívülről talán nem mindig látszott, de én azért éreztem belülről. Amiben még fejlődni szeretnék, az egyértelműen a dobások biztonsága. A nyaramat annak fogom szentelni, hogy ezen a területen előbbre lépjek.
Akkor ezek szerint nem pihenéssel készülsz az újabb nagy kihívásra?
Egy picit azért pihenek is, de alapvetően minél jobb formában szeretnék Szolnokra érkezni, mert nagyon sokat várok az ottani jól szervezett, profi környezettől. Úgy gondolom, további motivációt fognak adni a társak és egy olyan nagy kosaras hagyományokkal rendelkező klubban, mint az Olajbányász, töretlenül fejlődhetek tovább. Mert, ahogy említettem már, nekem kizárólag ez a célom.
Az elmúlt két évre visszatekintve mennyire voltak biztosak azok a pasaréti alapok?
Nagyon. Érdekes volt, hogy még az élvonalban is rendre találkoztam olyan taktikákkal, megoldandó helyzetekkel, amelyekről már korosztályos játékosként is hallottam a vasasos mestereimtől. Arról pedig már nem is beszélve, milyen jót tett nekem az a két év, amelyet tizennyolc és húszéves korom között az NBI/B-ben töltöttem. Hiába nem volt a színvonal a legmagasabb, azért ott igazi felnőtt férfiak ellen küzdhettem. Talán ezért is nem éreztem fizikálisan olyan nagynak a szakadékot a két bajnokság között.
És mit éreztél a válogatott meghívó átvételekor?
Hihetetlen boldogságot. Az utóbbi időben ez a lehetőség már többször szóba került, de én mindig úgy fogalmaztam, hogy három-négy év múlva lesz reálisan helyem a nemzeti együttesben. Szerencsére másképp alakult és előbb lehetőséghez jutottam. A táborba érkezve nagyon izgultam, de a csapat nagyon kedvesen fogadott, mindenki segítette a beilleszkedést. A jelenlegi együttesben vannak rajtam kívül még fiatalok, ami nagyon megkönnyítette a helyzetemet.
És ott van korábbi akadémistánk Somogyi Ádám is, akivel együtt vettetek részt az idei pasaréti évzárón.
Ádámmal nagyon jóban vagyunk, segít, támogat, olyan csapattárs, akire mindig lehet számítani. Azt kicsit sajnálom, hogy most éppen eligazol Szolnokról, így nem játszhatunk együtt, de ő ezt a lehetőséget nem hagyhatta ki. A spanyol Bilbao személyében a friss Eurokupa-győztesnél folytatja, ami óriási dolog. Nem tagadom, Ádám valahol a példaképem is, nemcsak a barátom. A távoli cél számomra is egy jó külföldi szerződés. De erre most még nem gondolok, türelmes vagyok, és igyekszem a játék minden elemében folyamatosan fejlődni. Ha pedig jön a lehetőség, akkor ki fogom használni. Ahogy eddig is tettem.
Reméljük, a Cseh Botondtól megszokott tökéletes időzítés a jövőben is hajszálpontos lesz!
Nyitókép: Kamenik Balázs/NHSZ-Szolnoki Olajbányász
Cikk: Gy. Szabó Csilla