A Vasas Akadémia két akadémistájával, Rosta Péterrel és Halasy Örssel felálló magyar fiúválogatott a 6. helyen végzett Piteştiben, a B divíziós U18-as Európa-bajnokságon. Szakosztályigazgatónk, Mészáros Zalán csapatvezetőként segítette az együttest, amely a szlovákoktól elszenvedett egypontos vereséggel maradt le a négybe jutásról.
Egyetlen csoportmeccsét, az észtek ellenit veszítette el U18-as fiúválogatottunk a Romániában megrendezett B divíziós Eb-n. Koszovót és Csehországot viszont több mint húsz, Svájcot harminckettő, Finnországot pedig negyvenöt ponttal verte. Joggal reménykedhettünk tehát a legjobb négy közé jutásban, ám a szlovákok elleni negyeddöntőben egyetlen ponttal kikapott a csapat, s ezzel meghiúsultak az A divízióba jutásról szőtt álmok is (a dobogósok léphettek egy osztállyal feljebb – a szerk.). Mészáros Zalán csapatvezető ennek ellenére pozitívan értékelte a gárda Eb-szereplését.
„Ez egy nagyon erős nemzedék, amelynek a legjobbak között lenne a helye, az előző év eredménye alapján azonban itt kellett bizonyítanunk, sajnos két kulcsjátékosunk nélkül, akiknek a hiánya döntőnek bizonyult – kezdte beszámolóját a Vasas Akadémia férfi szakosztályának igazgatója, Mészáros Zalán. – Ennek ellenére a fiúk többnyire nagyszerűen játszottak, az elkerülhetetlen hullámvölgybe a legfontosabb, szlovákok elleni találkozón kerültek. Egyetlen pont döntött ellenfelünk javára, nehéz ilyenkor bármit is mondani. Csak azt, hogy akik végül feljutottak a legjobbak közé, megérdemelték, de mi sem voltunk náluk rosszabbak. A nemzetközi visszhang is ezt igazolta, mindenkinek tetszett az általunk játszott kosárlabda.”
A Vasas Akadémia szakembere szerint az A divízió 7-12. helye körül lenne a reális helye a hiányzókkal együtt felálló komplett U18-as fiúválogatottnak. A legjobbak között ráadásul akár három vereséggel is tovább lehetett jutni, míg a B divízióban már két hiba sem fért bele. Éppen ezért a magyar csapatnak is végig csúcsformában kellett játszania, ami igazából csak a szlovákok ellen nem sikerült. Utóbbiak ráadásul remek taktikát választottak ellenünk, eredményesen lassították a játékot.
„Sajnálom, hogy nem szereztünk érmet, de ez nem befolyásolja a pozitív értékelésemet. Nagy élmény volt az Eb, amelyen egy jó hozzáállású, összetartó csapattal és szakmai stábbal vehettem részt” – tette hozzá Mészáros Zalán, aki szerint a Vasas Akadémia mindkét játékosa hozta a tőle várhatót. A húzóemberek közé tartozó Rosta Péter ugyan nehezen lendült játékba, ám a negyedik-ötödik meccsen már vezéregyéniséghez méltó kosárlabdával rukkolt elő. Az utolsó két találkozón betegség miatt nem játszhatott, pedig szakemberünk szerint Rostával meglett volna a Montenegró elleni győzelem és az 5. helyezés is. A magyar gárda pótolhatatlan tagjaként azonban így is 26,3 percet és 12,3 pontot átlagolt a hat meccs alatt.
„A nyolc közé jutás volt számomra a minimum, de igazából az A divíziós részvétel kiharcolásának örültem volna a legjobban – ismerte el Rosta Péter, aki élete egyik legnagyobb kihívására készül, hiszen utolsó gimnáziumi évét már New Jersey-ben, egy nagyon erős kosárlabda-programmal rendelkező akadémián fogja megkezdeni. – A negyeddöntős találkozón azonban elúszott ez a lehetőség, nagyon hasonló körülmények között, mint két éve a románok ellen. Pedig a csoportban szerintem kifejezetten jól játszottunk, a szlovákok viszont nagyon jól felkészültek belőlünk, és másképp védekeztek ellenünk. Szerintem helyünk lett volna a legjobb négyben, de végül két erős csapat szoros meccsén, nem felénk billent a mérleg nyelve. Azt hiszem alapvetően hoztam a tőlem várható teljesítményt, hiszen a szerzett pontok mellett a lepattanókban és az asszisztokban is ott voltam csapatunk legjobbjai között. De egy pici azért maradt még bennem. Annak viszont kifejezetten örülök, hogy ki tudtam lépni a Vasas Akadémiánál betöltött szerepkörömből, hiszen a válogatottat szélesebb skálán kellett segítenem. Ahogy minden kosárlabdázónak, úgy nekem is sokat kell még fejlődnöm, de azt nem éreztem, hogy bármely területen is hátrányban lennék a riválisaink legjobbjaival szemben.”
Ez utóbbi azért is fontos, mert Rosta Péter szeptembertől a tengerentúlon próbálja ki magát, középiskolai tanulmányait azért ott fejezi be, hogy jobban szem előtt legyen, és a fejlődésének is új lendületet adjon. Így minden bizonnyal jobb egyetemi ajánlatot kaphat majd egy év múlva, ami nagyban befolyásolhatja későbbi karrierje alakulását.
„Sok sikert kívánunk Péternek! Nincs jó, vagy rossz döntés, csak különböző utak. Ő pedig alaposan meggondolta melyiket válassza. Büszkék vagyunk rá, reméljük, hogy lehetünk majd még ennél is sokkal büszkébbek, a lehetőség benne van!” – kommentálta Mészáros Zalán fiatal akadémistánk amerikai terveit.
Egy évvel fiatalabbként került csapatba Halasy Örs, aki a nyolcból öt mérkőzésen lépett végül pályára. Mészáros Zalán úgy gondolja, akadémistánk jól lepattanózott, nagy lelkesedéssel kosárlabdázott, de még számos ponton kell fejlődnie. Erre pedig meg is lesz minden lehetősége Pasaréten, hiszen az új idénytől a felnőtt férfi csapattal készülhet majd a bajnokikra.
„Nagyon bíztam abban, hogy bekerülök az utazó csapatba, ami természetesen nagy megtiszteltetés volt a számomra – értékelt Halasy Örs, aki összesen 12 pontot szerzett Romániában és 42 percet töltött pályán. – Mivel ez egy nagyon jó csapat, reménykedtem a feljutásban, vagyis abban, hogy az első három hely valamelyikén végzünk. A legjobb nyolc közé jutást minimális célnak tartottam. A szlovákok elleni negyeddöntőben nem játszottam, a padról igyekeztem energiát küldeni a többieknek. Sajnos egy ponttal kikaptunk, de lehetett volna fordított is az eredmény. Az első félidőben vezettünk, a másodikban viszont ellenfelünk nagyon elkapta a fonalat, szinte flow-ban játszottak. Amikor pályára léptem igyekeztem hasznos tagja lenni a csapatnak, mentem a lepattanókért, harcoltam. A svájciak ellen viszont volt két buta hibám, mert nagyon bizonyítani akartam. Ez akkor nagyon megviselt, a következő meccseken azonban már higgadtabb voltam, sokat tanultam a történtekből. A játék minden elemében kell még fejlődnöm, az új idény pedig különösen nagy kihívást tartogat a számomra a felnőttek közé kerüléssel. Eddig saját korosztályomban fizikálisan elég erősnek számítottam, de tudom, hogy az idősebbek között most hátrányban leszek, tehát ezen a téren is előbbre kell majd lépnem.”
Fotók: Vasas Akadémia és FIBA
Cikk: Gy. Szabó Csilla