A tavalyi ezüstérem után a 7. helyen végzett a 2018/19-es szezonban a Vasas Akadémia férfi kosárlabdacsapata az NB I/B Piros-csoportjában. Faragó Péter második szezonját kezdte vezetőedzőként a csapatnál, vele értékeltük a szezont.
Tavaly általános meglepetésre lett ezüstérmes a Vasas Akadémia a bajnokságban, nagy-nagy menetelés végén lett második a csapat. Faragó Péter még az őszi szezon közepén vette át a csapatot, azt a rájátszásba vezette, ahol idegenbeli sikerekkel verte ki az esélyesebbnek vélt csapatokat (a Nyíregyházát és a Veszprémet), hogy aztán a döntőbe jusson – ott a TF ellen a harmadik meccs utolsó másodpercében dobott büntetők döntöttek.
Sejthető volt, hogy ezt a bravúrt most nehezebb lesz megismételni, hiszen két erős csapattal bővült a Piros-csoport (BGF Príma, Budafok), és sokkal kiegyensúlyozottabb lett a bajnokság, ráadásul voltak csapatok, akik nagyságrendekkel több pénzből egyértelműen a feljutást célozták meg. Nálunk ez nem volt cél (tavaly sem vállaltuk volna az A-csoportot), a Vasas Akadémia továbbra is nevelőklub. Az alapszakaszban végül a 6. helyen zártunk, ezzel bejutottunk a rájátszásba (már több fordulóval a vége előtt egyébként), hogy aztán ott a MAFC rögtön megálljt parancsoljon – végül a helyosztókon a PVSK elleni siker után a Honvéd jobbnak bizonyult, így a 7. helyen végzett a társaság.
Csapjunk a közepébe: elégedett vagy a szezonnal? – kérdeztük Faragó Péter vezetőedzőt.
Nem vagyok maradéktalanul elégedett, mert akkor lennék az, ha valamelyest túlszárnyaltuk volna azt a teljesítményt és eredményt, amit végül elértünk és elterveztünk. Ez egy abszolút reális szereplés volt, én pedig általában nem szoktam megelégedni a realitásokkal. Minimális hiányérzet van tehát bennem, ezzel együtt korrekt volt a szezonunk.
Tudtuk, hogy valamelyest átalakul a keretünk, nem alapjaiban, de egy-két játékos távozásával mégis új helyzet állt elő. Hogy látod ennek fényében a kezdeti időszakot?
Így utólag kimondhatjuk, hogy a mi keretünk ténylegesen meggyengült. Két meghatározó játékosunk távozott Völgyi Marci és Kiss Barna személyében.
Felmerült esetleg az egyébként, hogy kívülről pótoljuk őket, vagy ez nem került szóba, hiszen ragaszkodik a Vasas Akadémia a saját útjához, küldetéséhez, ami a fiatalok előtérbe helyezését jelenti.
Nem merült fel, már csak azért sem, mert nem szőttünk feljutási célokat, álmokat, így alapvetően sem lett volna értelme igazolni, úgy gondoltuk, hogy a saját céljaink eléréséhez elég erősek vagyunk. Természetesen tudtuk, hogy így nagyobb feladatokkal ruházzuk majd fel a saját nevelésű, fiatal játékosainkat, azokat, akiknek a két játékos pótlását kellett megoldaniuk. Részben sikerült is ezt megtenniük, jól helytálltak, voltak kifejezetten jó mérkőzéseik is, ugyanakkor nem volt olyan játékosunk, aki ellentmondást nem tűrően berobbant volna a köztudatba.
Mi volt a legpozitívabb csalódás a szezonban, illetve volt-e olyan körülmény, amit csalódásnak értékelsz?
A legfőbb pozitívum, hogy összesen egyetlen, három-négy meccses hullámvölgyünk volt, emellett végig kifejezetten stabil volt a játékunk. Ez mindenképpen előrelépés, mert ez nem így szokott lenni, bízom benne, hogy a jövőben ragaszkodunk ehhez a gyakorlathoz. A negatívum az, hogy a tavalyi szezonhoz képest ezúttal nem volt igazán nagy bravúrgyőzelmünk.
Mit láttál a játékosokon, bennük megvolt-e az a győzni akarás és hév, ami tavaly jellemző volt a csapatra vagy a realitásérzék visszafogta őket?
Én úgy érzem, hogy bennük volt az a hév, de tudtuk azt is, mi a realitás – amit persze az ember szeret felborítani. Igyekeztünk levenni a játékosok válláról azt a nyomást, hogy a tavalyihoz hasonló teljesítményt kell nyújtani. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a rájátszásba kerülés önmagában is szép teljesítmény volt. Idén nagyobb dolognak számított a rájátszásba kerülés, mint egy éve. Persze páran, így magam is csalódott voltam, hogy rögtön az első fordulóban kiestünk ott, de nem nüanszokon múlt ez. Négyszer játszottunk a MAFC-cal ebben a szezonban és négyszer ők nyertek, ez nyilván nem véletlen. Voltak pillanatok, amikor megszorongattuk őket, de a MAFC akkor erősebb voltak, ez ténykérdés – mind szerkezetben, mind játékban jobbak voltak, nagyobb volt a merítési lehetőségük is. Ezzel együtt nem hiszem, hogy van olyan a csapatban, magunkat, a szakmai stábot is beleértve, aki nem tudna elszámolni a lelkiismeretével. Nem lehetünk elkeseredettek, maximum amiatt, hogy a szezon végére a csapatnál jelentkezett egyfajta mentális fáradtság.
Ebben az évben új másodedzővel dolgoztál, Horváth Balázs személyében. Jól működött ez a szakmai kapcsolat?
Lekli Józsi után Balázs egy teljesen más karakterként jelent meg a csapat mellett, aki egyébként a civil állása mellett dolgozott a csapat mellett, így a kosárlabdára fordított órái végesek voltak. Úgy érzem, ő is sokat fejlődött a szezon során, ma pedig már azt is tudjuk, hogy nem marad a csapat mellett, a következő szezonban az MTK-Törökbálint vezetőedzője lesz, ott teljesen más célok mentén folyik egyébként a munka. Nem titok az sem, hogy a Vasas Akadémia a következő szezonra olyan embert keres, aki főállású edzőként tud dolgozni nálunk, emellett az utánpótlásra is lesz energiája figyelni. Zajlanak a tárgyalások, nem könnyű olyan embert találni, aki nemcsak szakmailag alkalmas a feladatra, hanem emellett képes csapatban dolgozni, és akinek igazából az élete a kosárlabda. De rajta vagyunk az ügyön.
Az edzői ambícióid, a szakmai fejlődésed és az egyéni motiváció tekintetében számodra milyen volt ez az év?
Ez az év egy megerősítés volt a számomra, abban a tekintetben is, hogy kiderült, az előző év és az ottani kiugró teljesítmény nem volt véletlen. A csapat egy meghatározó stílusban és rendszerben játszik, van arca a társaságnak, látszik egy felépített koncepció. Akkor lennénk persze elégedettek leginkább, ha ebből a rendszerből egyre több és több játékos nőne ki, hogy egy magasabb szinten folytassa aztán a játékot. Ami az egyéni ambíciókat illeti: semmiképp sem szeretnék egyik lyukból a másikba ugrani, nem vagyok egy vándorló típus egyébként. Nem vagyok az a segédedző típus sem, és nem azért, mert nem tudnék esetleg hasznosan tevékenykedni máshol, akár beugróként, mondjuk az A csoportban. Nekem sokkal fontosabb, hogy olyan helyen dolgozzak – és a Vasas Akadémia ilyen hely –, ahol van idő dolgozni, ahol megvan a lehetőség a kreativitásra, emellett az elvárásokat figyelembe véve van annyi szabadságunk, hogy neveljünk. Mindig is azt a helyet keresem majd, ahol nevelőként, tanácsadóként kreatívan, a szükséges szabadság mellett tudok dolgozni.
Mennyiben fog megváltozni a csapat kerete a következő szezonra?
Meg fog változni, szerkezetét tekintve kell megerősíteni a csapatot, így várható néhány játékos érkezése. Nagyon izgalmas ugyanakkor, hogy jönnek fel 16-17 éves fiatalok, akiket be fogunk építeni, illetve ne feledkezzünk meg egy, az átlagnál is tehetségesebb játékosról, a 18 éves Radics Gerzsonról sem, rá is nagyobb feladatok hárulnak majd – ebben a szezonban is kapott már lehetőséget egyébként. Katona Róbert az edzői pályán folytatja, így Gerzsonnak még inkább lesz lehetősége a fejlődésre. Minden évben építkezünk, ez nem kérdés, és örömteli, hogy olyan játékosokkal tesszük ezt, akik nem idegenek a számunkra.
Forrás: http://www.vasassc.hu/hirek/9459/vasas-akademia–korrekt-szezon–tiszta-lelkiismeret
Fotó: Bornyi Márton