Sikerekről és kudarcokról, profizmusról és kitartásról beszélt péntek reggeli, pasaréti gyakorlása után a Real Madrid kosárlabdázója, Hanga Ádám. Figyelmes hallgatói a Vasas Akadémia hasonló karrierről álmodozó legfiatalabb reménységei voltak.
Korán keltek pénteken reggel a Vasas Akadémia legfiatalabb növendékei, s ha nem is aranyra, de a jelenlegi legjobb magyar férfi kosárlabdázóra leltek a Pasaréti Sportcentrumban. Hanga Ádám, a Barcelonából nemrégiben Madridba igazolt világklasszis otthonosan mozog klubunk kosárcsarnokában, hiszen évek óta itt gyakorol, amikor éppen Magyarországon, illetve Budapesten tartózkodik. Ez a reggel azonban más volt, mint a többi. A kiváló játékos korai edzésének utolsó félóráját az akadémia U11 és U14 közötti korosztályának képviselőire áldozta. S nemcsak azért, mert mindig szívesen látott vendég Pasaréten, de azért is, mert idén a szokásostól eltérően alakította nyári felkészülését.
„Korábban csak magamra figyelve, edzővel, vagyis egy kisebb teammel gyakoroltam, ám ezen a nyáron úgy döntöttem, gyerekekkel is szeretnénk találkozni, akiknek átadhatok valamennyit tudásomból és az eddig megszerzett tapasztalataimból. Éppen ezért jártam például Debrecenben és Pécsett is. Élmény számomra a csillogó szemeket látni. Szerencsések vagytok, hogy ilyen jó körülmények között készülhettek, miközben szakmai szempontból is minden adott ahhoz, hogy egyszer ti is nagy játékosok legyetek. Csak rajtatok, valamint a kitartásotokon és a szorgalmatokon múlik meddig juttok el. A legfontosabb mégis az, hogy élvezzétek a kosárlabdát, úgy ahogy én, a mai napig!”
Ezekkel az inspiráló mondatokkal köszöntötte a Vasas fiataljait Hanga Ádám, akit Mészáros Zalán a férfi szakosztály igazgatója mutatott be nekik. Utóbbira persze csak formálisan volt szükség, hiszen az akadémisták nagyon is jól tudták kivel találkoznak ezen a reggelen és bizony fel is készültek kérdésekkel. Ádám pedig napra kész válaszokkal szolgált, hiszen azzal kapcsolatban, hogy melyik csapat ellen nehéz játszani, már a jövő évi új felállásról is beszélnie kellett:
„Mindenki ellen nehéz. Sok függ attól, hogy éppen milyen napot fogunk ki, vagy az edző milyen taktikát állít fel. Utóbbi egyre fontosabb a sportágunkban, már-már sorsdöntő. Spanyolországban az „el Clásico” kosárlabdában is létezik, és ugyanolyan fontos, mint a labdarúgók esetében. Erre mindig felfokozott hangulatban készülünk. Meglátjuk idén milyen lesz a másik oldalról, vagyis Madridból nézve.”
S bár a magyar fiatalok közül sokaknak Ádám a kedvenc játékosa, ő nem igazán tudott egyetlen egyet megjelölni, ahogy csapatként is mindig az áll szívéhez a legközelebb, amelyben éppen játszik. Még akkor is, ha a Barca drukkerek a mondat hallatán biztosan „árulót” kiáltanának, a katalán fővárosban eltöltött szép évek okán. A legjobbnak viszont Kevin Durant, valamint LeBron Jamest tartja, utóbbit főleg „elnyűhetetlensége” miatt. Egy évben azonban legalább kilencven meccset játszik, a bajnokság alatt hetente akár hármat is, ezért nem engedheti meg magának, hogy éjszaka vagy hajnalban az NBA összecsapásait nézze. Az európai mérkőzéseket már annál inkább, és egyébként is jobban kedveli az öreg kontinens kosárlabdázóit jellemző taktikus, képzett stílust.
S ha már európai kosárlabda és nagy példaképek, akkor Mészáros Zalán sem felejti el megemlíteni, hogy a pasaréti parkettát olyan ma már sikeres játékosok koptatták fiatalként, mint például Luka Dončić, aki az Union Olimpija színeiben, tizenkét és félévesen lett a Vasas Intensa U14-es nemzetközi tornájának legjobb játékosa, vagy Nikola Jokić, aki ugyanitt egy U18-as viadal résztvevője volt.
A fiatalokat természetesen az érdekelte a legjobban, hogy mennyit is edz az a Hanga Ádám, aki pontosan tíz éve a világ második legerősebb kosárlabda ligájában, s annak is a kupagyőztes illetve bajnokcsapatában bizonyíthat.
„Nyáron, amikor itthon vagyok, akkor napi két-két és fél órát edzek egyedül, lehetőleg korán reggel, hogy ne a családomtól vegyem el az értékes időt – avatta be napirendjébe a fiatalok Hanga Ádám. – A bajnokság idején rengeteg meccsünk van, leginkább az edzőtől függ, mikor mennyit. Ha kikapunk, akkor többet, ha nyerünk, akkor általában kevesebbet. Az extra gyakorlásokról azonban mi döntünk, senki nem kérdezi tőlem, hogy jobb akarok-e lenni, hiszen ennek a vágynak, belőlem kell fakadnia. Az én érdekem, hogy még most is mindent megtegyek azért, hogy napról napra jobb legyek, mert ha nem teljesítek, akkor elküldenek. Ezt a hozzáállást hívják profizmusnak.”
Hanga Ádámot arról is megkérdezték a gyerekek, milyen volt bajnokságot nyerni a Barcelonával. A magyar játékos szerint a két kupagyőzelem után nagyon vágytak erre a trófeára, s mivel az Euroliga négyes döntőjében sem sikerült idén nyerniük, a csalódott együttes számára még értékesebb lett a spanyolországi diadal. Ádámot pedig azért töltötte el különösen nagy boldogsággal, mert ma már az egyéni dicsőség helyett sokkal inkább a csapat sikerében leli örömét. A pályán egyébként mindent kizár maga körül, függetlenül attól, hogy tíz vagy tízezer szurkoló előtt játszik. Végül szerinte úgyis minden fejben dől el, éppen ezért a mentális felkészülésére is nagy figyelmet fordít.
Végül, de nem utolsósorban, az igencsak felkészült és tájékozott gyerekek a meghiúsult NBA-szerződésről is kérdeztek, amelyről Ádám a lehető legőszintébben beszélt. Mészáros Zalánnal együtt úgy tudták a legegyszerűbben vázolni a helyzetet, hogy túl korán, akkor még túl erős csapat blokkolta le, s a sors később is minden átigazolási szezonban közbeszólt. Pedig a játékengedélye azóta is a Spursnél van San Antonióban, s hosszú éveken át, minden nyári felkészülést velük küzdött végig, miközben a spanyol bajnokságban hagyták fejlődni.
„Amikor végül a Barcelonába igazoltam, elengedtem ezt a történetet. De nem panaszkodom, mert gyönyörű négy évet töltöttem a katalán fővárosban. Bár akkor ezt kudarcként éltem meg, és bevallom nektek, kicsit fancsali képpel írtam alá a szerződést. Pedig egy Barcelonába igazolni, mindig hatalmas megtiszteltetés. De hát akkoriban az NBA volt minden vágyam” − foglalta össze az amerikai kaland legfontosabb tényeit a sportággal a Budapesti Legyőzhetetlen Feketék (BLF) csapatánál megismerkedő, majd 16 éves korától a 2011-es, első spanyolországi szerződéséig, az Albacompot erősítő játékos.
Honlapunk azon kérdésére, hogy kinek és minek köszönheti leginkább páratlan karrierjét, s vajon ennyi idősen volt-e példaképe, a következőket válaszolta a Barcelona kosárlabdázója:
„Példaképként a családomból említenék valakit, ezt a kérdést ugyanis inkább az emberi oldaláról közelíteném meg. A két éve elhunyt nagypapám az, akire mindig felnéztem, s aki nélkül soha nem válhattam volna azzá, aki ma vagyok. A siker titka pedig nagyon egyszerű: a munka. Nincs rövidebb út és kizárólag a befektetett idő és energia az, ami számít!”
A Vasas Akadémia fiataljai ezen a reggelen világos és érthető üzenetet kaptak a legjobb magyar játékostól, s csak rajtuk múlik megfogadják-e tanácsait.
