Tavaly tavasszal, Dunaharasztiból érkezett a Vasas Akadémiára Dian Gergő, aki a 2023/24-es szezonban az U14-es fiúcsapatok mellett dolgozott. Az új idényben a korosztály A csapatának vezetőedzője lesz, de nemcsak a megelőlegezett bizalomnak köszönhetően érzi magát nagyon jól Pasaréten.
A Vasas Akadémia fiatal szakembere, bátyja, Dian Dániel nyomdokaiban járva, Csepelen kezdett el kosárlabdázni, ezt megelőzően azonban sok más sportágat is kipróbált. Birkózott, focizott, kézilabdázott, a barátok „kosármániája” azonban erősebbnek bizonyult minden másnál. Tizennégy évesen az elsők között igazolt a család lakhelyén, Szigetszentmiklóson megalakuló BKG DSE-hez, amely gimnáziuma sportegyesületeként jött létre. Újabb három év elteltével pedig a Budai XI-hez. Ebben a döntésében ismét bátyjának volt nagy szerepe, aki országos junior döntőkben játszott, s emiatt öccsében is kialakult a feljebb lépés igénye.
„Ekkor kezdtem igazán minőségi edzésmunkát végezni, ugyanakkor az is fontos változás volt az életemben, hogy tinédzserként ingáznom kellett Szigetszentmiklós és Újbuda között – idézte fel játékospályafutásának meghatározó pillanatát Dian Gergő. – A következő állomás a TF-Budapest volt, ahol öt szezont töltöttem és érdemben megtanultam kosárlabdázni. Az utolsó idényt viszont már Budafokon fejeztem be, innen Salgótarjánba, vissza a BKG-hoz, majd Dunaharasztiba vezetett az utam. Nem tagadom, mozgalmas évek voltak, s bizony nem is mindig hoztam jó döntést, de végül mindegyikből tanultam valamit. Jelenlegi tanítványaimnak gyakran fel is hozom a saját példámat, egy igazán jó karrier építéséhez türelem kell, „az ide nekem az oroszlánt is!” attitűd ritkán vezet jóra. Közben kilenc év alatt négy egyetemen kezdtem tanulmányokba, de nem mindegyiket fejeztem be, ami újabb jele annak, milyen szenvedélyesen kerestem az utamat. Salgótarjánban volt először lehetőségem arra, hogy belekóstoljak az edzősködésbe, s mivel ekkor már rendelkeztem edzői papírral, nem is gondolkodtam rajta sokáig. Szeretem a gyerekeket, több pedagógus is van a családunkban, köztük édesanyám is. Mindig is közel állt hozzám ez a pálya.”
A két testvér egy 2020-as Hepp Kupa mérkőzés után, amikor Dániel éppen a Vasas Akadémia színeiben játszott, Gergő pedig Dunaharasztiban
Amikor a 2018/19-es szezonban az NBII-es Dunaharasztiba igazolt már elsősorban edzőként tekintett magára, s bár a játék is jól ment, saját aktív pályafutását másodrangúnak tartotta. Mivel itt a klub mindennapi működtetésébe is bekapcsolódott, kézen fekvő volt, hogy sportmenedzser szakon szerezzen diplomát. Pasarétre végül a véletlen vezette, a XII. kerületbe költözve keresett környékbeli klubot. Először úgy érezte, hogy mindentől messzire került, majd örömmel fedezte fel, hogy a Vasas Akadémia alig öt percnyire van új lakhelyétől. A jelentkezést követően Nagy Zoltán hívta fel, s éppen ahhoz az U14-es korosztályhoz került, amellyel Harasztiban is foglalkozott.
„Valójában már csak itt ismertem fel, milyen szerencsés vagyok, hogy a Vasas Akadémián dolgozhatok – tért át a szakmai kérdésekre Dian Gergő. – Ezt egyébként a srácok előtt sem titkolom, gyakran emlékeztetem őket arra, mekkora kiváltság a pasaréti körülmények között játszaniuk. Korábban többnyire nagy dolgokban gondoltam, ám itt megtanulhattam, sokszor az aprók azok, amelyek döntenek. Ebben a korosztályban szerintem a nevelésen van a legnagyobb hangsúly, pedagógiai és pszichológiai szempontból egyaránt. A kosárlabdázás alapjainak elsajátítása még nem olyan bonyolult a serdülők esetében, egy letisztult, nem túlságosan atlétikus játékot játszanak. Az viszont már problémát jelent, hogy az alfa generáció tagjaiként beleszülettek az okos telefonok és a közösségi média világába. Emiatt nemcsak kevesebbet mozognak, de másképp is viselkednek, mint a korábbi nemzedékek. Számukra már minden szinte azonnal, egyetlen mozdulattal elérhető, gyorsan jutnak sikerélményhez, nehéz megérteniük, hogy a sportban ez nem így van. Nem csupán meg kell tanulniuk a vereségek feldolgozását, hanem egyenesen szükségük is van némi kudarcra ahhoz, hogy igazi sportolóvá váljanak. A kosárlabda pályán kizárólag a saját teljesítményük a mérvadó, előre jutni csakis munkával lehet. Hiába gyorsult ugyanis fel a világ körülöttük, az emberi test nem változott, ahogy a fejlesztéséhez szükséges munka mennyisége sem.”
Dian Gergő számára különleges élmény volt, hogy a Nagy Zoltán által irányított U14 A-s csapatot elkísérhette az országos döntőbe. Itt négy nap alatt öt mérkőzést játszottak a srácok, így a pályán kívüli magatartásuk jelentősége is felértékelődött. Figyelni kellett az étkezésükre, a korai fekvésükre és a rosszabb meccsek feldolgozására. Az együttes végül a negyedik helyen végzett, a legjobb négy között szoros meccseken maradtak alul, így bőven volt részük a személyiségüket is fejlesztő tapasztalatokban.
„Ki merem jelenteni, hogy a legígéretesebb kerettel rendelkeztünk, viszont mi hosszútávon gondolkodunk, s ezért nem is az akcelerált gyerekeket favorizáljuk – beszélt az A döntő tapasztalatairól Dian Gergő. – Ez most még hátrányt jelent, később viszont előny lesz. Természetesen akkor, ha az oktató-nevelő munka során nem vétünk hibákat. Számomra erre Nagy Zoltán személye a garancia, akivel nagyon nagy élmény együtt dolgozni. Igazi példakép számomra és a gyerekek számára is. Óriási szakmai tudása kiváló pedagógiai érzékkel párosul, miközben a kudarcokat is a megfelelő könnyedséggel tudja kezelni. Nagy szerepe van abban, hogy ilyen gyorsan be tudtam illeszkedni a Vasas családba, és hogy ilyen jól érzem magam. Amikor megegyeztünk a klub vezetése és én is hosszútávon gondolkodott, túl vagyok már a csapongó, nyughatatlan korszakomon, Pasaréten szeretnék komoly munkát és eredményeket letenni az asztalra. Szeretem a serdülőket, de később a felnőttek mellett, valamint válogatott csapatoknál is szívesen dolgoznék. A lényeg, hogy a játékosokból és magamból is ki tudjam hozni a maximumot. Szerintem ez a sport lényege.”
Nyitókép: Vasas Attila