NB 1/B, Piros csoport, Alapszakasz, Faragó Péter vezetőedző beszámolója:
Vasas Akadémia – TF-BP 94-97 (26-29, 27-18, 23-26, 18-24)
Vasas: Moravcsik 7/3, Boros 13, Sólyom 22/6, Debreceni 8, Andrássy 22/3.
Cserék: Kelenföldi 6, Kódor -, Steier 5/3, Barócsi-, Radics 11, Csík Roli-.
A mérkőzést a tervek szerint nagy sebességgel kezdtük. A támadó oldalon sikerült kiharcolni hogy a kulcsembereik faultproblémával nézzenek szembe, egyértelműen és jól támadtuk őket. Védőoldalon az egészpályás letámadás kissé felelősségmentes futóversennyé alakult. A pálya rossz részein voltunk agresszívak, könnyedén vertek meg minket olyan helyekre ahol nehéz segíteni. Így előnyt nem tudtunk kovácsolni az elején. A második negyedben zónára váltott az ellenfél, ami ellen sajnos az első 4 támadásunk eladott labdával végződött, ebből rendre üres ziccereket kaptunk, megkönnyítve az ellenfél helyzetét. Az időkérés után nagyon jól reagáltunk. Zóna ellen kijátszott ziccerekből és triplákból egyaránt betaláltunk, a védőpattanókat kíméletlenül szedtük és indultunk belőle. Villámgyorsan fordult a kocka. 7 pontos hátrányunk, 6 pontos előnyre változott 3 és fél perc leforgása alatt. Az első félidőben már végleg elvesztettük Áront egy rossz mozdulat miatt. Sajnos eleve sérüléssel lépett pályára, nagy erőt adott a csapatnak a jelenléte is és hogy vállalta a játékot. A harmadik negyed hasonló volt az elsőhöz. Annyiban változott a játék képe hogy Boros, Sólyom, és Radics előlépett támadásban és védekezésben egyaránt. Sajnos Debreceni pedig faultproblémák miatt kevesebbet játszott, de egyértelműen pluszban volt a csapat a jelenlététől. A vendégeknél pedig megérkeztek a kiegészítő emberek. Egyre fáradtunk, kevésbé tudtunk már egyszerre óriási védekezni egész pályán és közben gyorsan is támadni. Valahonnan viszont merítettünk erőt. Sajnos az ellenfél bravúrdobásait nem tudtuk már kivédeni. Kétségbeesettebbnél kétségbeesettebb helyzetekből találtak be. A következő mérkőzés előtt pedig majd kicsit meghúzom a gyűrűt , mert ezek a nevetséges bepattanós kosarak , amik egyébként rossz dobások, már már a régi szombathelyi sugár úti időket idézik, amikor vendégként elég volt kétkezes mellsővel rádobni a gyűrű irányába és minden dobást beszívott. Mielőtt nagyon megharagudnék a gyűrűre, folytatom az írást. Tehát a bravúrdobások. Sajnos a bravúrdobások lényege nem az hogy az utolsó bemegy, hanem az hogy az előtte lévő 4-5 alkalommal nem úgy védtük hogy a kedvét is elvegyük ezektől az ellenfélnek. Hiányzott a védekezésben az a pár centi még. A második félidőben pedig több minden a kezünkre játszott, sajnos nem tudtunk élni vele. Ilyen Timkó 4 faultal pályán hagyása és későbbi kipontozódása, aztán a vége előtti alapvonali bedobásunk ami előtt nem én kértem időt hanem kikérték nekünk. Egyik lehetőséggel sem éltünk, ez megpecsételte végül is a meccset. Helyenként kifejezetten jól játszottunk, a rövid betegségektől és sérülésektől sújtott rotáció pedig kiadott mindent magából, egy szavam nem lehet, felnőttek a feladathoz. Ugyanakkor meg kell tanulni összeroppantani az ellenfelet mínusz 7-8 pontos momentumoknál. A cím amit leírtam az eredmény krízisről szól. Jelenleg csak jól játszunk, sajnos eredménytelenül. Azonban ezek a dolgok amiket teszünk és megteszünk hétről hétre, nem maradhatnak eredmény nélkül örökké. Ebben bízva letörve de nem megtörve nagy izgalommal és várakozással nézünk meccsről meccsre előre, bízva abban amit csinálunk. Ez most a legfontosabb. Egyszerűen már az önkritika miatt is muszáj elsütnöm ezt a poént. Alsóházi rangadó következik a Nagykőrös ellen. Szeretnénk még az előző meccsnél is jobb teljesítményt nyújtani. Reméljük mindenki egészséges lesz. Köszönjük az akadémia vezetőinek, edzőinek és apró játékosainak a buzdítást. Jól esett.
Fotó: Bornyi Márton