NB 1/B, Piros csoport, Alapszakasz, Faragó Péter vezetőedző beszámolója:
MAFC – Vasas Akadémia 92-87 ( 23-25, 29-15, 22-31, 18-16)
Vasas: Moravcsik 13/3, Boros 23/6, Sólyom 11/6, Kelenföldi 2, Andrássy 22/6.
Cserék: Katona 3, Steier -, Koflanovics -, Kovács 2, Radics 8/3, Barócsi 3/3.
Aki Dávid és Góliát csatájára számított előzetesen annak sajnos csalódnia kellett. Játszani mentünk vendégségbe. Harmadik meccsünkre készültünk 8 nap alatt, nem lettem népszerűbb, de nem a pihenésé volt a főszerep. Az edzések alkalmával minden csapatra maradt pár nap készülni, így a MAFC-ra is. Mivel potenciális első körös playoff párharc ( 3.-6. Ose- Vasas, illetve nagyon szélsőséges esetben még 4-5. Nyíregyháza -Vasas is kialakulhat), így nagyobb terjedelmet szenteltünk ennek az edzéseken és a videózások alatt is. A felkészülés mondhatom hogy jól sikerült, de nem eléggé még…
Mivel szakmai észrevételeket nem szívesen osztok meg, ezért ismét krónikásként írom meg a meccsen történteket a saját szemszögemből. A saját bemelegítésünket nézve, már látható volt hogy mentálisan rendben van a csapat, jöhetett a kosárlabda. Az első negyed olyan tapogatózás volt a hazaiak részéről, mi pedig legyorsultuk őket. Zavart dobások, jó védőpattanózás és tőlünk szokatlan, de most erőltetett palánk alatti eredményesség jellemzett minket. Nem kellett félteni a hazaiakat sem, 10 pontos előnyünk a negyed végére 2 pontra olvadt. Kissé megtorpantunk és lassítottunk. A második negyedben a MAFC beindult, gyorsabban játszottak mint mi és ebben a részben még kaptunk négy darab kiosztás triplát is ami elég könnyű és elég fájó volt. Mielőtt hoztuk volna a lapátot és elástuk volna magunkat, egy kis beszélgetés után nekivágtunk a harmadik negyednek. Egy ideig egészen extrán kosárlabdáztunk, de valahogy a 11-2 faultarány nem kedvezett nekünk. Látszólag túl fizikálisan játszottunk az egyik legfizikálisabb csapat otthonában. Ekkor még eggyel nagyobb sebességbe kapcsoltunk amihez rendkívüli tudatosság is párosult, így jól találtuk meg a missmatcheket, és jó ütemben is támadtunk, kiváló döntéseket hoztunk. Általában egy ilyen felzárkózás rengeteget kivesz egy csapatból, de ma átlendültünk a holtponton többször is. A negyedik negyed egy kis kapkodással kezdődött a részünkről, nem sikerült megszerezni hamar a vezetést, majd 70-70-nél ez is bekövetkezett. A végén sajnos túl sok második esély érkezett a hazaiaknál támadó lepattanó után és nem meglepően betaláltak kintről is. Ez azért elég száraz leképezése a meccsnek, aki kilátogatott az ennél sokkal sokoldalúbb és élvezhetőbb történésnek lehetett szemtanúja. A csapatot dicséret illeti, de nem azért mert játszottunk egy szoros meccset idegenben, hanem azért mert győzelmi esélyeink voltak és nem játszottunk kifejezetten jól. Pl, a Nyíregyháza ellen itthon kifejezetten jól játszottunk, csak hogy legyen viszonyítási alap. A csapat nagyon sokat fejlődött hétről-hétre is, ezt nagyon jó látni. Még egy-két jobb és élesebb teljesítmény kelleni fog egyénileg , de nem volt rossz amit láttam, playoff módba kerül lassan a csapat.
Gratulálok a MAFC-nak a győzelemhez, a mérkőzés végén éltek a lehetőségeikkel. Az utolsó 4 meccshez értünk ebben a szezonban, nagyon várjuk már a következő fellépést.
Kiemelendő teljesítmények: Nagyon tetszett a csapat játéka a mérkőzés túlnyomó részében, mégis nem tudok elmenni szó nélkül a rengeteg (92) kapott pont és a 40-30 lepattanó és gyatra büntetőzésünk mellett. Ezek javítása feltétlenül szükséges a továbbiakban. 69 mezőnykísérletünk pedig kifejezetten jó, gyors játékra utal, pláne hogy nem volt sok elkapkodott és nem kidolgozott helyzet. Mivel nem tudok mindig mindenkit egyénileg megdicsérni, vagy megteszem személyesen, ezért ebben a rovatban a nem hétköznapi teljesítmények kerülnek majd be ( tehát nem az ha valaki dob 30 pontot és nyilvánvalóan jól játszott). Radics Gerzsont emelném ki érett és bátor játékáért, de főleg azért mert elvállalta az üres dobást fontos pillanatban. A döntéshozatal és szándék kiváló volt. A csapat többi tagja is nagyon ügyes volt és nagy szívvel dolgozott, de tudják ők ezt maguktól is, beszél helyettem a játékuk.
Fotó: Bornyi Márton