NB 1/B, Piros csoport, Alapszakasz, Faragó Péter vezetőedző beszámolója: 
Vasas Akadémia- Budapesti Honvéd SE 71-78 (15-14, 20-17, 14-25, 22-22)
Vasas: Moravcsik 6/3, Boros 17/6, Sólyom 14/3, Kelenföldi 3, Andrássy 19/3.
Cserék: Radics -, Kovács 4, Horváth -, Barócsi -, Steier 6/3, Csík Ricsi 2.
Mai beszámolómat Edward Lorenz “butterfly effect” elméletével kezdem és végzem. Az elmélet lényege nagyon nyersen, a káoszelméletből fakad. Talán úgy tudnám leírni hogy azt vizsgálja hogy egyes események megtörténte mennyiben és miként változtatja meg az a bekövetkezés utáni eseményeket. Nézzünk egy konkrét példát a kosárlabdában erre. A második negyed végén van hátra 16 másodperc és 14 másodpercnyi támadóidő. A feladatot nagyjából megoldjuk, majd kissé korán dobjuk el a labdát. Ezután az ellenfél még talál egy hárompontost amivel 7 pont helyett 4 pontra zárkózik a félidőben. A harmadik negyed elején a Honvéd kezdi a támadást, a nyíl arra mutat. Kivédekezett akciónk után 3-2 , majd 2-1 alakul ki, amiből zsákolás és biztos ziccer helyett kirúgjuk a pályáról a labdát. Az ellenfél az ellentámadásból 3 pontos akciót szerez. Így már könnyebb összerakni az elméletet azért. Ez jelenleg az én elméletem, de aki látott már kosárlabdát vagy hosszú ideig űzte az tudja hogy vannak úgynevezett momentumok a játékban amikor vagy élsz a lehetőséggel vagy a másik kapja meg. Megnevezhetném momentumnak a kihagyott ziccereket( ismét), a botrány büntetőzésünket (ismét), vagy mikor egy megszerzett lepattanót odaadunk az ellenfélnek üres ziccerre. Ezek olyan hibák, amiket edzőként nap mint nap látok és látom akkor is mikor jól játszunk és nyerünk és akkor is mikor ezek nagyon látványosak egy-egy vereség alkalmával. A kosárlabda a hibák játéka, mondta valaki egyszer valakinek. Valamennyi igaza volt is. Csalódott vagyok amiatt is hogy amikor jobban játszunk, akkor pontatlanabbá is válunk és nem tudunk lezárni jól egy periódust és nincs ott a gyilkos ösztön, pont mint az előző egymás elleni derbin a Honvéddal, ott sem sikerült jó játékkal 10 pont felett vezetni. Mai nap is megvolt erre az esély. Bár a Honvéd zónával kezdett, megtréfálni nem tudott minket mert sejtettük hogy ismét esetleg ezzel próbálkozhatnak. Szépen játszottunk még 1-8 hátránynál is. Az időkérésekkel mindig is szerettem játszani, nem azért mert szórakoztat hanem azért mert úgy gondolom nagy jelentősége van, de nem mindig akkor mikor gondoljuk. Amikor elkezdődik egy meccs, látni kell hogy az ellenfél miből szerez kosarakat és mennyire hat ez a játékosok pszichéjére. Pánik helyett mindig ezt ajánlom. Néha pedig ezek a döntések engem( néha) igazolnak. Időkérés nélkül feltámadva futottunk egy 13-0 rohamot. Ehhez persze ismernie kell a csapatát az embernek. A Honvéd támadópattanókkal igyekezett meccsben maradni, a váltásunk is szépen működött. A második negyed abszolút a miénk volt. Előszedtünk pár új figurát, volt kinti és benti összhang, eladott labda nélkül szépen és folyékonyan játszottunk. Lehetett jól rotálni is, a kispadról érkezők ha pontban nem is, de lendületben és védekezésben tartották az eredményt. Ezután külön felhívtam a figyelmet a harmadik negyedünkre ami ott is és ezúttal is döntőnek bizonyult. Legközelebb nem hívom fel erre a figyelmet, mert esetleges sikertelen kezdés után görcsösséggé alakul ez a srácokban. Most is ezt láttam. A zóna elleni támadójátékunk a botrányosan lassúnál minimálisan jobb volt. Apropó zóna…
Sajnos vagy nem, nem azok közé tartozom akik a heti 5x 2 órás edzésben 10 percnél többet foglalkoznak a zóna elleni játékkal. Jelenleg engem a játékosok képzése és a saját játékosaink játéka és fejlesztése jobban érdekel, minthogy értékes edzésidőt pazaroljak zóna elleni játék gyakorlására. Gyors alapelveink és figuráink, mozgásaink megvannak erre, ma nem sikerült hozni ezt. Nem volt távoli találat sem sok, a betörésekre pedig alig mozdultunk meg és hiányzott betegség miatt legfőbb zóna elleni fegyverünk is. Úgyhogy ez így sikerült. Ezzel együtt pedig a legfontosabb pillanatokban nem koncentráltunk eléggé. Sem egyéni extra sem pedig csapatszinten jó teljesítmény nem érkezett, enélkül nehéz. De mielőtt azt hinnénk hogy ebben reménykedem, elutasítom ezt mert rég rossz lenne ha ebben a csodában kéne mindig bízni. A játékosaimat pedig soha nem fogom bírálni semmilyen fórumon mert ők is tudják hogy mit gondolok. De mivel ez az egész róluk szól azért egymás közt elmondom őszintén majd a véleményemet. ( Sajnos) maradunk (még) a realitás talaján, egyelőre nem tudunk megverni erősebb csapatokat nálunk. Tartjuk “masszívan” a hetedik helyünket, a szintén rájátszásba igyekvő és otthon bombaerős Budafok otthonába látogatunk 2 hét múlva. Célunk most pedig már kimondva is a rájátszás. Remélem ez mindenkiben tudatosul napi szinten is és adunk valamit a játéknak hogy tudjon adni nekünk, mert a játék hálás és igazságos. Ismerem…
Gratuláció pedig jár a Honvédnak, jó látni hogy építenek a fiatalokra is.
Fotó: Bornyi Márton