NB 1/B, Piros csoport, Alapszakasz, Faragó Péter vezetőedző beszámolója:
Vasas Akadémia – PE Veszprém 72-84 ( 21-23, 14-20, 16-18, 21-23)
Vasas: MORAVCSIK 16/9, Katona 4, Boros 10, Kovács 12, Andrássy 13/3.
Cserék: SÓLYOM 14/6, Csík Roli -, BARÓCSI 3.
A miskolci győzelmünk után már egy cseppet sem aggódtam azon hogy ellenfelei leszünk-e egy újabb nagy csapatnak. Sajnos ez még nem a rájátszás ahol van idő egy meccs után adaptálódni a maradék meccsekre az adott ellenfélből. Megint jött a Veszprém és megpróbált minket betunkolni a gyűrű belsejébe, egy ideig tartottuk magunkat, majd győzött a szisztematikus palánk alatti játék. Lepattanóban ebben a szerkezetben ismét alulmaradtunk, lehetőségünk pedig egy adódott 4 pontos hátrányban a negyedik negyed közepén hogy közelebb kerüljünk. A megbeszélteket nem sikerült most annyira végrehajtani. Meg az egészből most hiányzott az átütő erő és pár egyéni jó teljesítmény. Azért nem ilyen lehangoló a kép mert azért mégis megmutattuk hogy mindegy milyen szerkezetben és játékosokkal vagyunk fent, velünk számolni kell. Ennyit a mutatásról. Ezen belül pedig most túl sok fegyvere volt a Veszprémnek a meccsen. Kinti próbálkozások és bentiek egyaránt vannak, nehéz rajtuk fogást találni. Örülök neki hogy védekezésünk javul és nem olyan erős támadó játékkal és szűk rotációval is ott voltunk. Ehhez viszont nem lehet ennyit hibázni. Jelenleg nem is várok el nagy dolgokat, próbálunk szisztematikusan építkezni. Hozzuk a meccseket idegenben, figyelünk hogy a mögöttünk lévőktől ne kapjunk ki, de még hiányzik valami…
Ilyenkor kell tenni a dolgunkat. Mert amit megmondtam, az megvalósul. Várni lehet a nagy bravúrokat, de amit elgondolsz és teszel érte, ameddig megvalósul ,az idő. Ülhetnék a fotelban otthon és törhetném a fejemet, hogy miért nem szállítjuk a bravúrokat. Nem teszem. Nincs itt az ideje, és azt sem tudom hogy eljön-e ez az idő. Ahhoz több kell. A jelenleginél egy kicsit több. Bármilyen meglepő, úgy gondolom hogy erőn felül teljesítünk, vagy a reális gondolkodásúaknak kedvezve, talán úgy állunk ahogy gondolták. Mindenképpen pozitív mérleggel fejezzük be az évet, ez volt az egyik legfontosabb mérföldkő a haladásunkban. Az általunk kijelöltben. Mert a fiatalok fejlesztése a cél elsősorban. Másodsorban szeretném ha nyertes csapatban fejlődnének, így a pozitív mérleg is fontos, de nem elsődleges.
Bizakodva várom a mérkőzést Oroszlányban. Felszabadultabb és okosabb játékot várok a társaságtól. Idegenbeli meccs jön és nem mi vagyunk az esélyesek. Ez mindig felkelti az érdeklődésünket…
Kiemelendő teljesítmények:
Ebben a rovatunkban most Áront és Botit emelném ki, illetve egy képzeletbeli tockost kiosztanék magamnak Ádám miatt. Áron visszatérve a sérüléséből ma vezére volt a gárdának. Sajnos egyedül őrlődött legtöbbször. Boti a zsinór harmadik vagy negyedik meccsén játszik jól, az ellenfeleknek számolni kell vele is, mi pedig egy remélem megbízható és stabil játékost találtunk a rotációba. Ádámot pedig egyszerűen keveset játszattam, lehet hogy több időt érdemelt volna. Megtörténik az ilyen, nem kell csüggedni, nem kerülik el a figyelmemet ezek a dolgok.
Összességében a csapatnak nem tudok gratulálni, mert van hova javulnunk, ennek viszont örülök hogy mondhatom ezt. A Veszprémnek gratulálok, elérték amiért jöttek.
Fotó: Bornyi Márton