Történetének legnagyobb sikerét érte el a német férfiválogatott a Manilában megrendezett világbajnokság megnyerésével. Hosszú, reformokkal tarkított út vezetett a dobogó legmagasabb fokáig, a legfontosabb állomásoknak pedig egy jelenleg hazánkban dolgozó szakember, a Vasas Akadémia U18, U20 és felnőtt szakmai igazgatója, az egyéni képzések vezetője, Harald Stein is aktív részese volt.
A korábban játékosként is kiemelkedő karriert befutó Harald Stein 2005-től a német férfiválogatott hesseni régiós edzőjeként tevékenykedett, 2008-tól a „nagyválogatott” teamjének lett tagja, 2010. és 2018. között pedig hazája korosztályos nemzeti együtteseinek volt vezetőedzője. Utóbbi posztot 2013-tól főállásban töltötte be. Öt éve költözött Budapestre és azóta dolgozik Pasaréten.
Milyen érzésekkel nézte a német válogatott bravúros vb-szereplését?
Mivel még mindig a nagy német kosárlabda család tagjának érzem magam, természetesen nem tudtam kivonni magam a történtek hatása alól. Személyesen is érintettnek éreztem magam, hiszen az új, sikerre vezető rendszer kialakításában aktívan részt vettem, a játékosokat fiatal koruk óta ismerem. A döntő különlegessége volt számomra, hogy a szerbeket a legendás Svetislav Pešić irányította. Harminc évvel ezelőtt, amikor Európa-bajnokságot nyertünk, ő volt a vezetőedzőnk. S bár a kontinensviadalon nem léptem pályára, abban az évben válogatottként én is a keze alatt fejlődhettem, nagyszerű szakembernek tartom. A szintén legendás német edzővel, Dirk Bauermannal együtt, ők voltak a legnagyobb hatással a jelenleg is aktív német edzőgenerációra. De a mi kispadunkon ülő Gordon Herberttel is dolgozhattam, még a Frankfurt Skyliners-nél, ő volt a vezetőedző, a segítője Klaus Perwas, én pedig a fejlesztési és iskolai program irányítója.
A most csúcsra ért kosárlabdázók zömét személyesen is jól ismeri, a korosztályos válogatottakbanban előre mutató sikereket ért el velük.
Bizony, Pasarétre éppen két nappal azután érkeztem, hogy a rigai U18-as Európa-bajnokságon szerepeltünk a fiúkkal. Azt követően, hogy tízszer – kilencszer vezetőedzőként, egyszer másodedzőként – irányíthattam kontinensviadalon szereplő U16, U18, vagy U20-as német válogatottat, éppen tíz éve a felnőttek szakmai csapatában is számítottak rám. Aki tehát ezen időszak alatt játszott a korosztályos nemzeti együttesben, azokat mind nagyon jól ismerem, többeket tizenkét éves kora óta követtem. Az első tehetségkutatónkat a tizenhárom éven aluliak számára rendeztük, amelyen a korosztály legjobb negyvennyolc fiú, illetve leány játékosát díjaztuk. Az 1994-ben születettek voltak az elsők, akiknél ilyen korai szakaszban megkezdtük kiválasztást. Érthető tehát, ha őket nézve, elfog a büszkeség.
A német vb-győzelem pillanata, amely a Pasaréten dolgozó Harald Stein számára is életreszóló élmény volt
A mostani siker, egy hosszú építkezés eredménye. Meséljen nekünk ennek szakaszairól!
A legendás német edző, Dirk Bauermann kezdeményezésére 2007-ben kezdődött meg a kosárlabdázás „német útjának” kidolgozása, amely mellett mindenki elkötelezte magát, aki fontosnak érezte a sportág németországi fejlesztését. A példátlan összefogáshoz a Profi Liga (BBL), valamint a Német Kosárlabda Szövetség (DBB) mellett a regionális szervezetek, a profi klubok és a második vonal csapatai is csatlakoztak. Ráadásul ezeken a hivatalos szerveken túl, valamennyi edző, és szakdolgozó is teljes szívvel és odaadással támogatta a kezdeményezést. A terv szerint egy csapatot építettünk a csapat köré, amelybe a szakértő, közösségben gondolkodó, győztes mentalitást képviselő, a „tanulva fejlődni” módszerben hívő, lehető legjobb edzőket toboroztuk.
Minden posztra megtalálták a megfelelő szakembert?
Muszáj volt, hiszen másképp nem juthattunk volna el egy világbajnoki címig. A kiváló Kay Blümel közel két évtizeden át volt a korosztályos válogatottak vezetőedzője, s ez idő alatt az U12-től az U15-ig ő gondoskodott az oktatás valamennyi fontos pillérének biztosításáról. Rendkívül tapasztalt, és megbízható személyiségként napi szinten szavatolta a rendszer működését. Ami pedig a tanulási hajlandóságot illeti, az ötletgazda Dirk Bauermann engedte, hogy mi, a fiatalok terén leginkább jártas korosztályos edzők dolgozzuk ki a tanulás és a fejlődés különböző szakaszaira vonatkozó koncepciót. Bízott bennünk, tudta, hogy a játékosokkal közösen, el fogjuk érni a kívánt eredményt, mi pedig nem akartunk visszaélni ezzel a bizalommal. A legfontosabb azonban az volt, hogy bátran nekivágtunk a reformoknak, és nem féltünk hibázni sem. Úgy gondoltuk, ezekből a hibákból folyamatosan tanulva és a tanulságokat levonva, majd utóbbiakat alkalmazva hatékonyabbak leszünk, mint egy tökéletes terv szigorú megvalósításával.
Harald Stein (jobbról) öt éve Pasaréten kamatoztatja tudását, képünkön az egyik fiatal reménységnek, Cseh Botondnak gratulál, akivel személyesen is sokat foglalkozik.
Mennyire volt hosszú és nehéz ez az út?
Még az elengedhetetlen jövőkép, és az azért elkötelezetten dolgozó megfelelő szakemberek, valamint erőforrások birtokában is türelmesnek kellett lenni. Az igen bátor indulást követően legalább hét-tíz év kell a csúcs eléréséhez. Tíz éve még tizenhetedik helyezett volt a német férfiválogatott az EB-n, amelynek segédedzője voltam. Dennis Schröder akkor sem a felnőtteknél, sem az általam vezetett U20-as együttesben nem lépett pályára az NBA-draft miatt, ami természetesen érhető volt, s mint utóbb kiderült, hasznos is. Nyolc olyan kosárlabdázó kapott meghívást a csapatba, aki nem volt kezdő a klubjában, másik nyolc pedig be sem jutott együttesével a rájátszásba. Csak kevesen voltak olyan bátrak, hogy a Dirk Nowitzki nélküli első EB-n vállalják a játékot. Ez alól az edzők sem voltak kivételek. A kezdet tehát sohasem könnyű, de hinni kell és keményen dolgozni. Ahogy mi is tettük.
A most csúcsra jutó játékosok már az utánpótlás tornákon is felhívták magukra a figyelmet. Többször is az ön irányítása alatt.
Én voltam az 1998-ban születettek vezetőedzője amikor először nyertük meg az ötvenes évek óta a világ legrangosabb U18-as tornájának számító Albert Schweitzer Kupát. Az egyik legjobbunk, az FC Barcelona jelenlegi játékosa, Oscar da Silva volt. Isaac Bonga is a keret tagja volt, de Mannheimben sérülés miatt nem tudott pályára lépni. Ugyanezzel az együttessel, még ebben az évben, vagyis 2016-ban, harminc év után ismét kivívtuk az U19-es világbajnokságon szereplés jogát. Itt Isaiah Hartenstein játszott kiemelkedő formában, aki ma már a New York Knicks kiválósága. Két évvel később ismét nyertünk, immáron a kétezerben születettekkel, és az egy évvel fiatalabb Franz Wagner volt az egyik főszereplő, ahogy a vasárnapi döntőben is, hiszen tizenkilenc ponttal járult hozzá a világbajnoki cím megnyeréséhez.
Harald Stein (balról) a Vasas Akadémia szurkolóinak gratulációját fogadja az NBI/B-s férfi csapat bronzérmét követően
Ha jól tudom, klubszínekben is volt közös pont Ön és Dennis Schröder, valamint Daniel Theis között.
Dennis Schröderhez, és Daniel Theishez igazán különleges, baráti kapcsolat fűz, ami miatt többszörösen is büszke vagyok sikereikre, és az emberi kvalitásukra. Előbbi, hozzám hasonlóan braunschweigi, utóbbi pedig salzgitteri. Mindketten abban a klubban lettek játékosok, amelyeknek édesapám volt az egyik alapítója, bátyám pedig több mint tíz évig vezetőedzője. Akkoriban külföldi játékosok nélkül, hat éven belül jutottunk fel a Bundesliga ötödik osztályából az elsőbe. Én is ebben a csapatban játszottam. ’91-ben szerződtettük akadémiánkhoz Romániából Liviu Calint, az egykori NBA-játékos Gheorge Muresan edzőjét. Calin lett később Dennis és Daniel mestere, előbbinek a mai napig mentora. A világbajnokság MVP-jének választott Schröder ma már a Braunschweig tulajdonosa, függetlenül attól, milyen szép karriert futott be és fut be a mai napig a tengerentúlon. Nagyon hálás vagyok neki, hogy nem felejtette el honnan indult és ilyen sokat visszaad a városunknak.
Milyen tanácsot tud mindezek alapján adni azoknak, akik a magyar kosárlabda sikerességén fáradoznak?
Ahogy már korábban is említettem, a legfontosabb, hogy bátran bele kell vágni a reformokba és a kemény munkába. Nem holnap, vagy holnapután, hanem még ma. A legjobb szakembereket kell harcra fogni a cél érdekében, amely csakis egy nagy közös cél lehet. Mert ahogy a pályán egy csapat játszik, úgy a körülöttük lévőknek is egységes teamet kell alkotniuk, amely a szakértelmen és az elkötelezettségen alapul. Ez a német út, amely vasárnap látványosan bizonyította a létjogosultságát.
Fotók: Vasas Akadémia és FIBA
Cikk: Gy. Szabó Csilla