A Vasas Akadémia jól működő előkészítő bázisát alakította ki a Fillér utcai általános iskolában Magyar Zoltán, aki a férfi kosárlabda-szakosztály tíz éven aluli utánpótlásának is felelőse. A korábbi ígéretes játékos, sérülés miatt választotta az edzői karriert, amely a mai napig boldoggá teszi. Első tanítványai között volt Radics Gerzson, a felnőtt csapat jelenlegi erőssége.
A jövő kosárlabdázóinak nevelése ma már nem a legkisebb hivatalos korosztály, vagyis az U11-es csapat felkészítésével kezdődik, hanem jóval korábban. A Vasas Akadémia férfi szakosztályának eredményei mögött is áll egy jól összeállított és szakmailag megalapozott előkészítő rendszer, amely a későbbi tervszerű egyesületi munkába vezeti be a nebulókat. És persze egy konkrét személy is, akinek neve a legtöbbször szóba kerül a téma kapcsán. Magyar Zoltán, a Fillér utcai általános iskola testnevelőtanára, fogja össze a 10 éven aluliak képzését Pasaréten, így az U8-as, U9-es és U10-es tehetséggondozó csapatok mellett az ovikosár program, valamint a Nyuszi kupa szervezője és vezetője is. Hivatásának tekinti a kiválasztói munkáját, amelynek során az akadémia érdekeit éppúgy szemmel tartja, mint a gyermekekét.
Testnevelő tanárként a diákok mozgáskordinációjának fejlesztését és a sportok megszerettetését tartja a legfontosabbnak, ám korábbi kosárlabdázóként sportága számára is minél több tehetséges gyermeket szeretne a Vasas Akadémiára csalogatni. Pedig a Kiskunlacházán, majd Kunszentmiklóson játszó Magyar Zoltán karrierje korántsem úgy alakult, ahogy tervezte. 16 éves korában meghívást kapott az 1987-es korosztály legjobbjaival a kecskeméti felnőtt csapathoz, ám egy sérülés megakadályozta abban, hogy profi álmait valóra váltsa. Ekkor fordult a Testnevelési Egyetem és az edzősködés felé. Utóbbit olyannyira megszerette, hogy az utolsó éveket már levelezőn végezte, olyan sok elfoglaltsága akadt az akadémia elődjének számító KOKEC SE-nél, majd a Vasasnál. Török Katalin és Armaghani Saeed látta meg a fantáziát a fiatalemberben és a segédedzői poszt mellett az iskolai labdás ügyességfejlesztő órák megtartását is felkínálták neki. Ő pedig örömmel fogadta el mind a kettőt. Az edzősködést a 2008-as szezonban a Kokecben kezdte, kadet és junior játékosok felkészítésével, akiknél alig volt idősebb. A pasaréti teamhez másodedzőként és tanfolyamos oktatóként csatlakott a 2010/2011-es idényben.
Az első lépés: megszerettetni a kosárlabdát
– Sok csapattal nagyszerűen működött a Nyuszi kupa, két szerződött iskolába is bejárhattam az alsósokhoz, így a korai kiválasztás miatt lépéselőnybe kerültünk a többiekkel szemben − emlékszik vissza Magyar Zoltán a kezdetekre és arra a pezsgő utánpótlás-nevelő munkára, amely már akkor is jellemezte a pasaréti klubot, s amelyben egyértelműen úttörő szerepet vállalt a hazai kosárlabdázás történetében. − Nem véletlen vertük a kenguruknál néha ötven-hatvan ponttal is az ellenfeleket. Számomra ez egy meghatározó élmény lett. Láttam, hogyan kell és lehet eredményesen dolgozni a legkisebbekkel és ezzel megalapozni a későbbi sikereket.”
A Vasas Akadémián a 2002-es korosztály volt az első, akiknek kiválasztásában már Magyar Zoltán is aktívan részt vett, majd egészen az U14-es bajnokságig vitte őket együtt. Ekkor azonban úgy érezte, el kell őket engednie, az együtt töltött öt-hat év, mind a játékosoknak, mind neki elég volt, kiismerték egymást, új ingerekre volt szükségük. Személy szerint ő is ismét építkezni szeretett volna, s a kezdeti hibákból tanulva finomítani az általa választott módszereken. Egy évvel lépett csak vissza, és a 2003-as korosztállyal a következő szezonban már bajnok is lett.
A sokat emlegetett első csapatban, amely máig közel áll a szívéhez, volt egy nehéz természetű, de nagyon tehetséges kisfiú. Radics Gerzsonnak hívták, és ma már a felnőtt csapat erőssége.
„Az Áldás utcai általános iskolából jelentkezett át hozzám Novák Judittól, aki látta a benne rejlő lehetőségeket, de nem találta meg vele az összhangot – idézi fel Magyar Zoltán a kis Radics alakját és az általa megtapaszt pedagógia nehézségeket. – Fiatal edzőként azt mondtam magamnak, hogy nem veszíthetünk el egy ilyen tehetséges, ügyes gyereket. A feladatot, a kihívást láttam benne, és ezért nagyon sok energiát szántam a „betörésére”. Gerzson mindig a legjobb akart lenni, kevés volt neki az edzés, ugyanakkor egyéni utakat járt, a csapattal eleinte nehezen tudott összhangba kerülni. Hogy végül, hogy sikerült megtalálni a helyét? Nagyon sok beszélgetéssel. És nem feltétlenül négyszemközt, sokkal inkább a többiekkel együtt. Nagyszerű társaság lett belőlük, még akkor is, ha profivá csak Gerzson vált közülük. De ez sohasem jelentett problémát a számomra, a kosárlabdában annyi szép szerepkör van. Szerintem az is nyereség, ha valaki felnőttként mondjuk cégvezető lesz és szponzorálni fog egy csapatot, vagy hobbi szinten a barátaival kosarazik tovább, esetleg az edzői szakmát választja, netán játékvezető lesz belőle. Dobsa Dávid, aki szintén ennek a csapatnak volt tagja, a mai napig a Honvédban játszik, nemrégiben jelentkezett a játékvezetői képzésre, miközben már edzősködik is. Döntését azzal indokolta, hogy megfogadta a tőlem még gyerekként hallottakat. Azért ez nagyon jólesett.”
A szakember a szülőkkel is mindig őszinte, ezért már a legkisebbek esetében sem titkolja véleményét: ahhoz, hogy valakiből profi játékos válják, hihetetlen rabszolgamunka szükséges. Az élet pedig bármikor közbe szólhat. Mondjuk egy sérülés formájában, mint ahogy az Magyar Zoltánnal is történt a felnőtt karrier küszöbén. Mégis biztatja a szülőket, hiszen gyermekük itt jó közegbe kerül, jó dolgokat tanul és egy olyan munkamorált ismer meg, amely későbbi élete során is segítségére lesz. Precíz, pontos és megbízható felnőtté válik mindenki, aki a kosárlabda pályán nevelkedik. És ha valaki menetközben veszi észre, hogy ez valójában nem az ő sportága, az sem probléma. Minél többet próbálnak ki a gyerekek, annál jobb lesz a mozgáskordinációjuk és annál nagyobb örömmel sportolnak. A valódi cél pedig ez utóbbi.
.jpg)
Magyar Zoltán pillanatnyilag a legkisebbek oktatásával találta meg a helyét
„Az iskolában nem is kosárlabda előkészítőként hirdetem meg az elsősök számára a tanfolyamot, hanem öt labda néven. S bár a gyakorlatok nagy része kosaras alapú, örömmel használjuk a foci, a röpi, a kézi és a gumilabdát is. Hiszek abban, hogy kiskorban minél több sportággal meg kell ismertetni a gyerekeket. S bár mindenki szeretné a legtehetségesebbeket kiválasztani, azért vannak alapadottságok, amelyek meghatározóak lesznek a későbbiekben. Egy hozzáértő szakember ezt nem hagyhatja figyelmen kívül. Ha látom, hogy valakit zavar a labda, azt én is átirányítom például atlétának, Balázs Zoltán kollégámhoz, aki hasonlóan cselekszik a magasabb gyerekekkel. A jó testnevelőnek ehhez meg van a szeme. És az elkötelezettsége is” – vallja a szakember.
Magyar Zoltán úgy érzi, pillanatnyilag azt csinálhatja, amit a legjobban szeret, s ezért nem is kívánkozik vissza az idősebb korosztályokhoz. Pedig Mészáros Zalán a szakosztály igazgatója, és Nagy Zoltán U10-U16 szakmai igazgató, bármikor szívesen látná a hivatalos versenyrendszerben résztvevő együtteseknél is. A szakember számára azonban a legszebb feladatok egyike éppen az alsósok oktatása, amelynek végén bekerülnek a Vasas Akadémia rendszerébe:
„Nálam teszik a legelső lépéseket, itt tanulják meg, hogy edzésre és meccsre is pontosan kell érkezni, ha sípolnak meg kell állni és kézbe kell venni a labdát, végig kell hallgatni a magyarázatokat és az edző utasításai szerint végrehajtani a feladatokat. Ez nagyon fontos ahhoz, hogy tíz-tizenegyévesen gyorsan megtalálják helyüket az akadémián, amit azért nagyban nehezít, hogy a két gyakorlásból hirtelen négy-öt foglalkozás lesz hetente. Az igazán elkötelezettek számára persze ez sem jelent problémát és maradni fognak. A nevelésbe persze a szülők is beletartoznak, éppen ezért már év elején pontos menetrendet teszünk eléjük, hogy ehhez tudják igazítani a családi programot. A gyermek szíve szerint mindig az edzéseket, meccseket választaná, ami a szülők számára gyakran jár lemondással.”
Magyar Zoltán szerint nemcsak a kiválasztásra korlátozódik szerepe, de a tökéletes alapok letételére is. Minél korábban, minél több szakmát visznek bele a mindennapokba, annál erősebb és jobb csapatokat adhatnak felfelé, akár már nyolc-tíz éves kortól is. Ehhez a munkához eddig nem készültek központi útmutatók, ám Nagy Zoltán olyan képzési tervet állított össze, amely valamennyi előkészítéssel foglalkozó edző, illetve testnevelő munkájának helyes irányt ad az akadémián. Meghagyva azt a szabadságot, amelyet a csoportok változatossága és a szakemberek egyénisége megkövetel.
A Vasas Akadémia vezetői úgy vélik, hogy aki Magyar Zoltánnál nem szereti meg a kosárlabdázást, azt máshol sem fogják a sportág számára megnyerni. A Fillér utcai iskolában jól működő bázist létrehozó szakember ugyanis a szakmai tudását kedvességgel, jó humorérzékkel és szeretettel egészíti ki. A kisiskolások szívéhez pedig ez utóbbival vezet a legegyenesebb út. Még a kosárlabda pályán is.
Fotók: Bornyi Márton
Forrás: https://www.vasassc.hu/hirek/21241/szakmai-tudas–szeretettel-fuszerezve