Nemzeti Fiú Serdülő Bajnokság, Alsóházi Rájátszás, Kozma Norbert vezetőedző beszámolója:
Budafok U14/A – Vasas Akadémia/B 79-49 (25-16, 18-6, 18-21, 18-6)
Vasas: Kis-Rabata 19, Tömöry 9/3, Kendelényi 5/3, Don 4, Takács 4, Fodor 3, Nyúl-Zákányi 2, András Á. 2, András N. 1, Kelényi, Horváth, Méhes
A Budafok ellen nem csak a fizikális különbségek döntöttek, nem reagáltunk jól az egész pályás csapdázás ellen és az alsó poszt védésében is gyakran elkéstünk. Fel voltunk ugyan készülve, hogy mi fog ránk várni ezen a fordulón, de mégis megijedtünk amikor éles helyzetben kaptunk nyomást az ellenfelünktől. Csak addig voltunk partiban, amíg mindkét oldalon csapatként tudtunk együttműködni, számíthattunk egymásra, hogy mindenki ellátja a saját feladatát, és előnyt tudtunk kovácsolni ebből. Ez nagyjából egy negyedre volt jellemző a négyből, a mérkőzés többi részében egyénileg próbáltunk megoldásokat találni, inkább kevesebb sikerrel. Egyértelműen látszik, hogy miben kell javulnunk, de a pozitívumokat is meg fogjuk találni, amikből tudunk építkezni.
Vasas Akadémia/B – Óbudai Kaszások/B 55-59 (10-14, 12-14, 12-20, 21-11)
Vasas: Kis-Rabata 13/6, Don 9, Kelényi 8, Horváth 6, Tömöry 6, Méhes 4, Takács 3/3, Nyúl-Zákányi 2, András Á. 2, András N. 1, Fodor 1, Kendelényi
Három negyeden keresztül a hajmeresztő és a kimondottan elegáns megoldások véletlenszerű sorrendben követték egymást, egyik szemünk sírt, másik nevetett. A harmadik negyed kulcspont volt, rosszul indítottunk, de folyamatos rotáció árán sikerült megtalálni azt az ötöst, aki a legjobban küzdött a pályán és a legtöbb energiát és pontosságot tette bele. Addigra azonban ellépett tőlünk a Kaszások. Már-már a kispadon lehorgasztott fejek sem hitték el, hogy ezt a meccset meg lehet nyerni, aztán hirtelen….felébredtünk. 4 perccel a vége előtt megráztuk magunkat, és egy nagyon kemény letámadással és 11 pontról 3-ra redukáltuk a különbséget. A végén már nem sikerült fordítani, de úgy gondolom nem is érdemeltünk volna győzelmet, mert nem hittük el 36 percen keresztül, hogy nyerhetünk. Ugyanakkor megmutattuk magunknak, hogy képesek vagyunk remekül is játszani, de már csak azt kérdezhetjük magunktól, hogy “miért nem hittünk magunkban hamarabb?”