Fiú Serdülő Budapest Bajnokság A csoport, Katona Róbert vezetőedző beszámolója:
Vasas Akadémia “B” – Kiss Lenke KA/A 78 – 96 (19-22, 8-35, 29-10, 22-29)
Vasas: Kiss-Leizer G. 24, Gerlits A. 15, Sávolt Á. 15, Kozári G. 11, Sárik-Veress M. 10, Mondovics D. 3.
A címet az ihlette bennem, hogy nem először lépünk abba a cipőbe, hogy hadjuk az ellenfelünket szárnyalni, majd észbe kapunk és megmutatjuk, hogy mire is vagyunk igazán képesek. Az első és legfontosabb, amit szeretnék kiemelni, hogy a vereség ellenére is jó úton haladunk. A csapat kemény és jó edzés munkát végez, amíg ez így marad, a fejlődés garantált számunkra. Így fog maradni, nem féltem őket! Rengeteg pozitívumot láttam a mérkőzésben és a mentalitás is kezd arra hasonlítani, ami egy igazi kosárlabdázó sportolót jellemez. Most pedig jöhet a DE…
Az első negyedet nem kezdtük kellően agresszívan, főleg védekezésben gondoltuk azt, hogy az ellenfél majd nem akar kosarat szerezni. Nem árulok el nagy titkot, szerencsére akart. Öt perc elteltével, jöhetett az időkérés. Emlékeztettem a fiúkat arra, hogy mi a feladatuk, ezután magukra leltek és sokkal bátrabban és pontosabban kezdtek kosarazni. Meg is lett az eredménye, az ellenfél 11 pontos előnye, háromra csökkent.
A második negyedben, nagyon sok technikai hibát vétettünk. Erre az ellenfél rögtön vérszemet is kapott és meg is kaptuk a letámadást. Ami ezután következett, ezzel a néhány szóval tudnám jellemezni: Egyénieskedés, türelmetlenség, izgatottság, időkérés. A rövid fejtágítás után sikerült törekedni arra, hogy higgadtan, csapatként gondolkodva próbáljuk megvalósítani az edzéseken gyakorolt taktikai megoldásokat. Ez alkalmanként sikerült is, de ilyenkor megint jött egy két labdakezelési hiba és újra az ellenfélé volt a labda. Nem is ragozom tovább, az eredmény 27-57.
Fél idő. Megbeszéltük, amit kell. Következhetett a harmadik negyed. Ez a negyed, szöges ellentéte volt a második negyednek. Keményen védekeztünk, koncentráltan és tudatosan támadtunk. Megmutatták a fiúk azt az énjüket, amiért valakit sportolónak lehet nevezni. Nem volt elveszett labda, nem engedtünk az ellenfelünknek levegőt. Eredmény 56-67, újra meccsben voltunk.
A negyedik negyed egy kiegyenlített negyedet hozott, sok szép megoldást láthattam. Mind a két csapat kezdett elfáradni, így sok könnyű kosár született. Nagy sebességgel juttattuk előre a labdát, sokszor szépen felismertük az emberfölényes helyzeteket, ennek külön örültem. Sajnos 10 ponton belülre nem sikerült férkőznünk, de abszolút jó meccset játszottak a fiúk.
Összességében elégedett nem lehetek, hiszen az ellenfél szerezte meg a győzelmet. Azonban ha arról az oldalról közelítem meg a dolgot, hogy három negyeden keresztül, képesek voltunk koncentrálni, pontosan tudtunk védekezni és támadni, akkor talán van fény az alagút végén. Én biztos vagyok benne, hogy van!
Fotó: Bornyi Márton