Nemzeti Fiú Kiemelt Kadet Rájátszás, felsőház, Sárosi Bulcsú vezetőedző beszámolója:
Vasas Akadémia/A – Alba Fehérvár/A 74:69 (22:14, 19:27, 13:18, 20:10)Vasas: GÁSZNER 18, RADICS 17, HORVÁTH H. 13/9, KISS 12/6, FARAGÓ 8.
Csere: Tittmann, Kelemen, BARTHA ZS. 4, Konta, Dunai 2, Horváth B., Honti B.
Az Alba Fehérvár kiváló csapat, és erős játékosállományára támaszkodva – többek között az olasz Stella Azurra Róma legyőzésével – kivívta az EYBL jövőheti Szuperdöntőjén való részvételt, melyhez ezúton is gratulálunk! Emiatt a két csapat visszavágója – a Fehérvár kérésére – az eredeti időponthoz képest egy héttel korábban került megrendezésre.
A prostejovi torna után pihenőt kaptak fiaink, így csupán egy napunk maradt, hogy újra felpörögjünk és készüljünk valamelyest erre a fontos mérkőzésre. Ugyan a világbajnoki címet nem most lehetett megszerezni, de mégiscsak az alapszakasz elsőség volt a tét.
A vendégek ezúttal is első számú centerük nélkül, de a múltkorihoz képest már jóval erősebb kerettel álltak fel, hiszen más hiányzójuk – tudtommal – nem volt. Nálunk viszont sem a bokájával bajlódó Lakatos Máté, sem az odavágón pont az Alba ellen térdsérülést szenvedő és hónapokra kieső Schafarek Ármin nem ölthetett mezt.
Ritkán látható kezdést produkáltunk, három perc alatt 12:0-ra húztunk el a Gászner-Radics dinamit duó vezetésével. A továbbiakban annak ellenére sem estünk vissza, hogy a kispadunk ezúttal jóval gyengébben szállt be a meccsbe, mint az első találkozásunk alkalmával.
A visszaesés később, a második negyed elején mégis elérkezett sajnos. Ellenfelünk innentől – meglepetésre – zónázni kezdett, ami okozott némi gondot, mert nem találtunk be kintről. A harmadik perc 0:9-es eredménye azt jelentette, hogy a vendég csapat visszajött a mérkőzésbe, így a szünetben 41:41 volt az állás.
A fordulást követően hullámvasutazás vette kezdetét. Volt ebben a negyedben 8:0 ide és 0:11 oda, a lényeg, hogy a végére az Alba bizony szökni látszott. (54:59) Sőt, az utolsó felvonás derekán már hét ponttal is vezettek. (56:63) Ekkor azonban visszaütött a zóna, ellenfelünk túlságosan ragaszkodott ahhoz, amivel addig eredményes volt, mi pedig négy perc alatt négy triplát rámoltunk be, (Horváth Hunor egymaga hármat) így – hihetetlen izgalmak közepette – higgadt végjátékkal, sikerült megnyernünk az összecsapást! Érzésem szerint meg is érdemeltük.