Kiemelt Kadet Fiú Bajnokság Alapszakasz, keleti csoport, Szabó Domokos edző beszámolója:
Zsíros Akadémia Kőbánya/A-Vasas Akadémia/A hosszabbítás után: 80-79 (16-11, 21-22, 24-12, 14-30, 5-4)
Vasas: Kiss 24/4, Dunai 18/6, Horváth 11/3, Szopkó 8, Lakatos 7, Bartha 4, Konta 4, Pleesz 2, Jámbor 1, Kovács-, Cseh-
Nem volt sok időnk szomorkodni a hazai pályán elszenvedett vereség után, mivel másnap már Kőbányán léptünk pályára. Mi edzők ennek örültünk, hiszen mindenkiben égett a bizonyítási vágy és itt volt a lehetőség arra, hogy kicsit elfelejtessük magunkban a múltat. A meccs forgatókönyve kísértetiesen hasonlított a tegnapiéhoz. Az ellenfél minden erejével lassította a játékot, szinte 40 percen keresztül zónavédekezés ellen játszottunk, amivel meg is gyűlt a bajunk. Felkínálták a kinti dobásokat, amiket ezen a napon sem értékesítettük magas %-al (20),ebből következett az, hogy ritkán volt meg a belső-külső játék egyensúlya. A félidei pihenőre 4 pontos hátránnyal mentek a csapatok. Aztán jött 3. harmadik negyed. Jaj! Védekezésben egyszerűen teljesen elvesztettük a fonalat, hagytuk az ellenfelet hagytuk a komfort zónájában játszani.. dekoncentráltak, frusztráltak lettünk. Mint ahogy többször említettem már, ha nincs jó védekezés nem is lesz jó támadás.
Az utolsó etapnak 16 pontos hátrányból ugrottunk neki, és a szó jó értelmében nekik is ugrottunk végre. Úgy játszottunk, ahogyan mi valójában tudunk. Agresszív, határozott, kemény kosárlabda. Az utolsó 6 percben ledolgoztuk a hátrányunkat, sőt át is vettük a vezetést 3 ponttal, amikor már csak 10 másodperc volt csak az órán. ,, Kapjunk inkább egy ziccert, nehogy faultoljatok, mindent válts, nincs tripla!”..hangzott az utasítás. Triplát kaptunk. Maradt szűk 6 másodperc. Bónusz van, fel lett rajzolva a figura, törjünk kosárra, közeli befejezés kell. Triplát vállaltunk – hosszabbítás.
Sajnos a hosszabbítás alatt beütöttünk több fölösleges faultot és mivel bónuszban volt mindkét csapat, tálcán kínáltuk a könnyű pontokat az ellenfélnek. Elfogytunk fejben a hosszabbításra. Támadásban ahelyett, hogy támadtuk volna a gyűrűt és azt csináltuk volna amivel visszahoztuk a semmiből a meccset, elkezdtünk kintről tüzelni, kevés sikerrel. Így is megvolt a tiszta dobásunk a győzelemért, de kimaradt.
A cím arra utal, hogy hiába kaptunk ki kétszer egymás után, nincs ok a szomorkodásra. A vereségből sokkal többet lehet meríteni mint a sorozatos győzelmekből. A kudarc nélkül nincs fejlődés. Nincs más hátra mint előre és csak mindig ,,küzdj és bízva bízzál”.
Fotó: Bornyi Márton