Fiú Kadet Bajnokság Felsőházi Rájátszás, Szabó Domokos edző beszámolója:
Kaposvári KK-Vasas Akadémia/A: 78-71 (27-12, 24-20, 9-17, 18-22)
Vasas: Horváth 17/9, Kiss 11/6, Lakatos 11, Konta 10/3, Bartha 6, Deiana 6, Pleesz 4, Jámbor 2, Várszegi 2, Tóth 2, Koloszár-, Cseh-
Nem szokásom a hazaút alatt megírni a beszámolót, pláne nem vereséget követően, leginkább azért, mert az érzelmek ilyenkor még nagyban tombolnak az emberben.
Sajnos a szezon nagy részében folyamatosan szenvedünk azzal, hogy sérülés vagy betegség miatt nem tudunk kiállni teljes csapattal.
Mindezek ellenére, nem keresem a kifogásokat, mivel ez a mérkőzés is nagyon jól bizonyítja azt, hogy ha akarunk akkor bármilyen szerkezettel, hiányzókkal együtt is tudunk nyerni, ha viszont csak a gatyát küldjük fel, akkor bárkitől ki tudunk kapni..szív és akarat nélkül nem megy.
Első félidő egy rémálommal ért fel. Nem tudok olyan elemét a játéknak felidézni, ahol valami jót csináltunk volna. Kaptunk 51 pontot. Ez azt hiszem, hogy mindent elmondd a védekezésünkről..nem részletezem.
Támadásban ötlettelenül, dekoncentráltan, pontatlanul játszottunk, a leggyengébb félidőt produkáltuk a szezon során. Mindennel foglalkoztunk csak a nem a saját dolgunkkal.
Második félidőben érdekes módon 31 ponton tartottuk az ellenfelet, ami teljesen elfogadható. Volt nyomás a labdán, jó védőpozíciók, lepattanókat magabiztosan szedtük..és ahogy mindig van és mindig is lesz: a jó védekezés jó támadást szül. Beesett pár triplánk, átmenetből lendületből tudtuk támadni a festéket, volt ritmusunk. Visszajöttünk a meccsbe, támadhattunk a győzelemért. Kosárlabdáztunk. Kapkodás, elhamarkodott döntések, és buta faultok miatt, azonban nem volt esélyünk a végén a győzelemre.
Nem érdemeltünk győzelmet. Mentalitásban kell nagyot előre lépnünk, azzal kapcsolatban, hogy hogyan kezdünk el egy mérkőzést. Miért kell várni egy félidőt arra, hogy elkezdjünk kosárlabdázni?!
Dolgozunk tovább, minden mérkőzésen ott a lehetőség arra, hogy bizonyítsuk azt, hogy ennél több van bennünk.