Nemzeti Fiú Kadet Bajnokság, Rájátszás, Zöld csoport, Katona Róbert vezetőedző beszámolója:
Utolsó idegenbeli mérkőzésüket játszottuk a héten a Kiss Lenke csapatának vendégeként. Szerettük volna megszerezni első idegenbeli győzelmünket a rájátszásban, de sajnos nem a terveink szerint alakult a mérkőzés.
Kiss Lenke KA/A – Vasas Akadémia/B 75-72 (17-14, 14-18, 18-21, 26-19)
Vasas: Kozári G. 18/6, Szabó S. 15/3, Váradi Á. 11/3, Kiss-Leizer G. 9, Kiss-Luczai B. 7, Gerlits A. 4, Ménesi M. 4, Mungufeni B. 4, Békési M., Láposi M.
Jó hangulatban és jó intenzitással zajlottak az edzéseink a mérkőzést megelőzően. Talán ennek volt az is köszönhető, hogy a csapat túlzott önbizalommal érkezett meg a mérkőzésre. Ellenfelünk pedig igencsak ki volt éhezve a győzelemre, mivel legutóbb a tavalyi év végén érezhették meg ennek az ízét. Meg is beszéltük a mérkőzés előtt, hogy minden mérkőzéshez ugyanazzal a megalkuvást nem tűrő hozzáállással kell neki állni és a céljainkon sem változtattunk. Már „csak” a megvalósítás maradt hátra. Az első félidőben ellenfelünk minden – a hazai pályán megengedett – eszközt bevetett ahhoz, hogy ellehetetlenítsen bennünket. A vasas fiúk pedig küzdöttek becsülettel, de ennek ellenére sem sikerült megfelelően felépítenünk a saját játékunkat és ritmusunkat, így sajnos csak helyenként voltak megugrásaink. Köszönhetően annak, hogy a félidőben ráerősítettünk arra, hogy csak a keményebb védekezés fog tudni segíteni a ritmusunk megtalálásában, az 1 pontos félidei vezetésünket 4 pontra növeltük. Sajnos ezt követően a negyedik negyedet nagyon rosszul kezdtük és gyorsan kaptunk 5 pontot. Innentől fej-fej mellett haladtunk ellenfelünkkel. Az adok-kapok-ból ellenfelünk jött ki jobban, mi pedig az utolsó pillanatig kapaszkodtunk, de nem sikerült fordítanunk. Sajnos ezen a mérkőzésen megtapasztalhattuk, hogy amennyiben nem a kellő energiát tesszük bele a mérkőzésbe, akkor nem az az eredmény fog születni amire a mérkőzést megelőzően számítani lehetett. Minden egyéb külső tényezőről való vélekedés csak kifogás lenne így ezt nem is teszem, ez nem is a mi csapatunk stílusa. Gratulálok ellenfelünknek! A csapatomnak pedig küldök egy még nagyobb gratulációt, ami ennek a furcsa váratlan nehézségekkel tűzdelt szezonnak szól, mivel minden nehézség ellenére mindenki igyekezett részt venni az edzéseinken és igyekezett keményen dolgozni a csapat és az egyéni fejlődésén egyaránt!
Fotó: Bornyi Márton