Nemzeti Fiú Kiemelt Kadet Rájátszás, felsőház, Sárosi Bulcsú vezetőedző beszámolója:
Vasas Akadémia/A – Budapesti Honvéd/A 70:58 (23:15, 25:17, 15:13, 7:13)Vasas: GÁSZNER 20/6, RADICS 11/3, Horváth H. 3/3, Bartha Zs. 6, FARAGÓ 8.
Csere: Lakatos M. 2, KELEMEN 9, Konta 2, Kiss 5/3, Tittmann, Horváth B. 4, Aruwa.
Az utolsó előtti hazai mérkőzésünkön a Fülöp Botond által trenírozott Budapesti Honvédot fogadtuk. A Vasasban korábban kadettől NB1-ig kosárlabdázó, majd később technikai segítőként is dolgozó edző most ült életében először a pasaréti vendég kispadon.
Az első félidő kiváló támadójátékot hozott a részünkről. Végig jó százalékkal dobtunk, szépen járattuk a labdát és kellően agresszívak voltunk. Látványos játékunkat csak Lakatos Máté sérülése árnyékolta be, valamint számos olyan egyszerű Honvédnak adományozott kosár, ami a vendég csapatot látótávolságon belül tartotta.
A szünet után lelassultunk kissé, már nem volt bennünk az a tűz, ami az első félidőben jellemzett minket, de még így is tudtuk növelni a különbséget. A zóna ellen is egész ötletesen játszottunk, már több, mint húsz pont is volt közte, mikor ellenfelünk visszaállt emberfogásba. Ők nem adták fel, mi viszont érthetetlen módon megálltunk és a 29. és 34.perc között – leírni is nehéz – nem szereztünk pontot! Ugyan a pauza alatt leadott pontkülönbséget pár perc alatt még vissza tudtuk tornázni, de ezután újabb Honvéd roham következett. Felszabadult játékának köszönhetően, minden mindegy alapon, a meccs végére tíz pont köré zárkózott a piros mezes gárda.
Az újabb örömteli győzelem ellenére sem lehetünk elégedettek a mutatott teljesítményünkkel! A védekezésünk végig hullámzó volt, az extrának induló támadójátékunk pedig 25 perc után beteget jelentett. Az utóbbi idők terhelése miatt rövidebb etapokat kaptak a játékosok – ami biztos nem volt jó hatással a ritmusunkra – de akkor is elfogathatatlan számomra, hogy mennyire visszaestünk a biztosnak tűnő előny birtokában!