Nemzeti Fiú Junior Bajnokság „A” Döntő, Faragó Péter vezetőedző beszámolója:
Csoportmérkőzések:
Vasas Akadémia – Kosárlabda Akadémia Pécs 87-62 (24-15, 23-7, 19-21, 21-19)
Vasas: Radics 14, Bartha 20, Horváth 16/12, Jenei 4, Kódor -.
Cserék: Honti 8/3, Kiss 4, Hanzély -, Kelemen 3, Meződi 3, Veres 4, Gászner 11.
Vasas Akadémia – Mafc 73-79 (17-27, 24-22, 19-15, 13-15)
Vasas: Radics 21, Horváth 16/3, Bartha 10, Veres 10/6, Jenei -.
Cserék: Meződi 5/3, Gászner 3/3, Kódor -, Kelemen -, Kiss 3/3, Honti 5/3.
Szolnoki KA – Vasas Akadémia 64-72 ( 20-22, 21-13, 11-13, 12-24)
Vasas: Bartha 27, Radics 17, Horváth 10/6, Gászner -, Kódor 2.
Cserék: Veres 4, Meződi 4, Jenei -, Kiss 5/3.
Elődöntő:
Alba Fehérvár – Vasas Akadémia 79-64 (21-13, 22-19, 19-11, 17-21)
Vasas: Bartha 23, Radics 10, Hotváth 9/3, Gászner 4, Kódor 2.
Cserék: Meződi 13/9, Veres -, Kiss 1, Jenei -, Honti 2, Hanzély -, Kelemen -.
Helyosztó bronzmérkőzés:
Vasas Akadémia – Mafc 67-75 (15-22, 18-18, 18-17, 16-18)
Vasas: Radics 13, Bartha 24, Horváth 6, Meződi 8/3, Gászner 4.
Cserék: Jenei 8/3, Hanzély 2, Veres -, Kódor -, Honti 2, Somogyi, Vadász -.
A csoportmérkőzések közül mindig a legfontosabb az első egy ilyen tornán. Ezúttal sem volt másképp. A Pécs ellen minden évben találkozunk, egy csoportban is vagyunk az alapszakaszban, mondhatom azt hogy ismerjük őket és hogy milyen játékstílust képviselnek. A felkészülésünk is jó volt, ezért meg tudtuk lepni őket és egy olyan előnyt szerezni, ami ezen a szinten behozhatatlan, bár az utánpótlás kosárlabda nagyon hullámzó. Voltak nálunk remek egyéni teljesítmények és védekezésünk is ragyogóan működött, csakis dicséret illeti a srácokat mert nagyon koncentráltak voltunk. A második csoportmeccsen az elején nem figyeltünk oda kellőképpen és nagy előnyt szerzett a MAFC. Ezután zárkóztunk és látszott azért hogy ha rendben van a védekezésünk és nem dobnak 80 %-al végig akkor azért utol fogjuk érni őket. Ez meg is történt. A vége előtt nem sokkal át is vettük a vezetést, aztán átvettük még egyszer csak lépéshibával, majd a végén egy gyönyörű megszervezett védekezés végén mehettek a büntetőre dobni kettőt. Röviden ennyi a második meccs krónikája. Azt sem szeretném megállapítani “ ha 20 ponttal vezetünk akkor nem kellett volna” szerű megjegyzések után, hogy jól játszottunk, mert nagyon hullámzó volt a teljesítményünk és nem tudtuk egyszer sem kézbe venni a mérkőzést. Mivel gyerekekről van szó, egyértelmű volt, hogy küzdöttünk de sok volt a hiba a játékunkban. Ezután ami történt, az nem mondom hogy kisebb csoda volt , de megélni nekem nagyon jó volt. Abban a momentumban ahogy lefújták a mérkőzést, már az esti összecsapásra készültünk. Mert tudtuk hogy van esélyünk és azt is tudtuk hogyan kell játszanunk hozzá. Végig a csapatnak sikerült pozitívnak maradnia, még a kilátástalan pillanatokban is. Egyszerűen csak el kell hinni és kész. Belül tudni. Elkezdődött a “Tétmeccs” . Minden rezdülésből látni lehetett hogy ott vagyunk fejben és fizikálisan is. Néhányszor kapkodásba ment át sajnos a túlzott igyekezetünk, de sejteni lehetett hogy ha a végéig ott maradunk a hazaiakon akkor ott rá tudunk nyomni a gázpedálra. A védekezési taktikánk bevált, a hazaiak is elbizonytalanodtak és nálunk előléptek a karakterek. Sok nagy edzői élményem közül ez az egyik, amit kaptam azon az estén. Ki tudtuk magunkból hozni a legjobbat amikor az a legjobban kellett és mérhetetlenül büszke voltam a csapatra.
Az elődöntőn nagyon nem volt mese, fizikailag és sebességben is küzdöttünk, de pár hiba soknak bizonyult. Energiáinkat emésztette a folyamatos kapaszkodás, az Alba jobban játszott nem volt kérdés.
A helyosztó bronzcsatán ismét a MAFC csapatával kerültünk össze. Sajnos ismét számunkra hasonló módon kezdődött a meccs, mint a csoportban. MAFC parádé és szinte ugyanaz a forgatókönyv. A probléma az volt hogy most nem is játszottunk jól, az egész meccsen gyatrán dobtunk és bontottuk a védelmet. Párszor volt esély egészen közel jönni, de nem sikerült megoldani a feladatot.
Így pár nappal a történtek után már el tudom fogadni a 4. Helyet és úgy gondolom hogy a srácok is. Bravúrral meg lehetett volna a 3. Hely, de az egész évet tekintve óriási fejlődés látszódott a csapaton. Gratulálok mindenkinek a teljesítményéhez, messze a legfiatalabb csapatként értük el ezt, külön örülök hogy mindenkit az év során megvertünk legalább egyszer.
Szeretnék köszönetet mondani Harald Stein alázatos munkájáért, ahogy Horváth Balázsnak, Újhelyi Gyulának, Valkay Balázsnak, Bazsik Bencének és Mészáros Zalánnak is, akik helyben támogatták a csapatot és Minden Vasas Családtagnak akik nem voltak jelen ugyan, de év közben nagyon sok munkát beletesznek hogy mindegy gördülékenyen működjön. Köszönöm a srácok volt edzőinek is akik elkísérték egy darabon őket a pályafutásukban, ez az Ő eredményük is, hiszen mindannyian jó gyerekek. Találkozunk jövőre.!
Hajrá Vasas!
Fotó: Bornyi Márton