A csoportunkban a későbbi győztes Nyíregyháza, a negyedik helyezett Honvéd és a hetedik helyezett Szombathely csapata volt rajtunk kívül. A verseny előtt – de utána is – nagyon kiegyensúlyozottnak tűnt ez a négyes.
A másik csoportban a MAFC és a Debrecen lefelé kilógott, így abban a csoportban már majdnem biztos volt a két elődöntős. A cél egyértelműen az első napi két mérkőzés behúzása volt, hogy nagyjából biztosítsuk a helyünket a 4 között. Miután ez nem sikerült – mivel kétszer egy labdás mérkőzésen veszítettünk -, új célként az 5. helyet tűztük ki, melyet sikerült elérni, így játékosaink igazi sportemberként, győztesként zárták le a tornát.
Minden segítséget köszöntem és köszönök, ami ahhoz kellett, hogy ezt a furcsa gárdát össze lehessen hozni egy csapatként. A vezéreket sikerült felépíteni vezérekké, igaz akadt olyan is, aki a végére teljesen leépült. A négybe kerülés véleményem szerint bravúr lett volna ettől a gárdától, igaz, nem álltunk messze tőle. Az viszont nem véletlen, hogy szoros meccseinket elbuktuk, még úgy is, hogy számos lehetőséget sikerült magunknak teremteni. Végül a helyükre kerültek a dolgok és pillanatig nem szeretném kiemelni a munkánkat, de ez egy nagy eredmény… Sikerült a két szoros zakó után is mentálisan erősnek maradni és nyerni háromból három meccset. Csapatunk sokat fejlődött, annak ellenére, hogy néha nagyon gyenge egyéni teljesítmények is voltak, így összességében jónak ítélem a helyezésünket. Megdolgoztunk érte és büszke vagyok a csapatra, legfőképpen azért, ahogy eljutottak a keresztjáték előtti állapotról a mostaniba.
Gratulálok a fiúknak és külön Katona Bebének, aki a torna legjobb pontszerzője és egyben az All Star ötös tagja lett!
Hajrá Vasas!