Nemzeti Fiú Kiemelt Junior Bajnokság, alapszakasz, 12. forduló, Faragó Péter vezetőedző beszámolója:
Alba Fehérvár – Vasas Akadémia 68-55 ( 27-13, 15-18, 13-13, 13-11 )
Vasas Akadémia: Koflanovics 5/3, Meződi -, Bencsik 6, Kovács 13, SCHILLER 7.
Csere: Honti 12/3, Jenei 3/3, Bulyáki -, Bartha -, Kelenföldi 9.
A meccs előtt megbeszéltük, hogy az elejére figyelünk majd, méghozzá azért, hogy az Alba gyorsindításokból ne szerezhessen előnyt. 12-2-nél kértem időt, fel is kellett adni a zónánkat, amit igazából leindítottak, felállt védelem ellen pedig kaptunk 2 triplát is. Az ötletem nem vált be, innentől az volt a kérdés hogyan kapaszkodunk vissza a meccsbe.
Emberfogásra váltottunk, de semmi nem akart áttörést hozni. Támadásban nem mertünk bemenni, egyszerűen nem vállaltunk fel betöréseket emberek közé, nem vállaltunk fel izolációs 1:1 szituációkat, és támadásbeli bénultságunk ismét zavarrá alakult védekezésben. Katasztrófa volt ez a negyed. 3 embert cseréltem, Kelenföldi, Honti és Jenei beállásával mintha kissé gyorsultunk volna és jobban támadtuk a festéket, de borzasztó pontatlanok voltunk.
Faultokat harcoltunk ki és legalább eljutottunk jó helyzetekig. Feljavuló védekezésünktől kissé zavarba jött az Alba, nem is ülhettek sokáig a kulcsembereik. Az első Koflanovics tripla után jött is az időkérésük, 8 ponton belülre jöttünk fel. Ekkor aztán két szerencsétlen tripla és egy buta hiba után már kértem is ki az enyémet. Hektikus második negyed után 11 pontos Alba előnnyel mentünk félidőre.
A harmadik és negyedik negyed egy nagy kínszenvedés volt már mindkét csapatnak. Az Alba nem játszott jól, látszott, hogy ráültek az előnyre, azt próbálják tartani, mi pedig erőlködtünk, hogy visszajöjjünk a meccsbe. Erre egy lehetőségünk volt, 5 pontos hátrányban lejött egy triplánk, ekkor voltunk a legközelebb. Ezen felül pedig volt közte jó ideig 7-9 pont is, de tegyük hozzá, hogyha másnap reggelig játszunk, akkor sem nyerünk. Vereségünk oka, az a botrányos tendencia, ami már meccsek óta fennáll, így most nem volt elég, hogy egy jó negyedik negyeddel fordítsunk a meccsen. Egyszerűen keveset raktunk bele. Támadási oldalon pedig ostoba eladott labdák sora, egyéni jó teljesítmények teljes hiánya, kulcsemberek teljes betlije, és egy 25/3 triplamutató sem segítette a dolgunkat. Ezzel együtt a 13 pontos vereség idegenben nem meglepő, engem az lep meg hogy csak ennyi lett, ilyen katasztrofális játékkal és dobószázalékkal. Ez talán az egyetlen öröm…
Nem nagyon csüggedünk, nem lehet mindig nyerni, remek tanulópénz volt ez a mérkőzés. Inkább azt mondom tapasztalat, tanulópénz akkor válik belőle, ha profitálunk az eddigi győzelmeink után, a vereségünkből is. Jövő hétfőn a Falcót fogadjuk, és mivel nagyon úgy néz ki, hogy ők jönnek be negyediknek, itt nem adhatunk kegyelmet nekik, már csak azért sem, mert a keresztjátékba visszük magunkkal az egymás elleni eredményeket. Bízom benne, hogy megújulunk kissé és újra jó játékot mutatunk.
Fotó: Bornyi Márton